A Szarvas-Újtemplomi evangélikus gyülekezetben a… mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott. Lk8, 8
Napjainkban sok ember életében játszik szerepet, egyre inkább virágkorát éli a póker. A facebook közösségi portálon gyakran érkezik meghívó különböző játéklehetőségekre. A játékosok tétjeiket figyelik és esténként fél ország izgul a mind nagyobb nyereményekért.
Egy békés megyei kisváros evangélikus templomában az elmúlt vasárnapi istentiszteleten hasonlóan nagy izgalommal figyeltük a téteket. Az offertóriumra ugyanis egy óvodás kislány nehéz helyzetben lévő családja várt, hogy a Szarvas-Újtemplomi gyülekezet szívében feléled-e a válasz a kérésre, segítsünk beteg kistestvérünk műtéti költségeinek előteremtésében. A nem éppen pókerarcú hívek egyetlen vasárnap alatt összegyűjtötték a műtétre szükséges összeget. És ez nem blöff! 50-60 ember, akiknek a mindennapokban is meg kell felelni az anyagi kihívásoknak, szempillantás alatt háromszor annyi pénzt tettek a perselybe, mint más vasárnapokon.
Az elvetett mag tehát jó földbe hullott, s ha nem is százszoros, de háromszoros termést hozott. Megerősítette a gyülekezetet abban, hogy közös erővel képesek vagyunk tenni egymásért. A hosszú nehéz időszakot megélt Szarvas-Újtemplomi gyülekezet lassan ébredezik. A szülők, és nagyszülők rendszeresen küldik, hozzák gyermekeiket, unokáikat a gyermek-bibliaköri foglalkozásokra, a konfirmációs órákra. Élettel telnek meg a vasárnapok, és megtapasztaljuk, hogy milyen fontosak ezek az alkalmak, amikor az istentiszteleten egy szívvel és lélekkel gondolunk imádságban és tettel gyülekezetünk szükséget szenvedő családja felé. Amikor a legkisebbek is szívesen jönnek a templomba, mert Isten szeretete egységbe, családba öleli ismét gyülekezetünket.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 1 Kor 13, 13 A katasztrófák és rossz hírek özönében, sokszor talán úgy érezzük, alig marad egy szikrányi erőnk hinni ennek az Igének az igazságában. A pénzünket a hitelek viszik el, családunkban reménytelenség és szeretetlenség morzsolja fel erőnket. Isten szava azonban egyértelmű: a hit, a remény és a szeretet megmarad. Legyen bármily csekély, amit tenni tudunk, bármily apróság, amivel a körülöttünk élők reménységéért teszünk, Isten azt ígéri, a magvető nem dolgozik hiába. Mi azt gondoljuk: az útfélre, sziklás talajra vagy gyomok közé esett magokkal kár is vesződnie, de számára egyikünk sem felesleges. És minden nap új lehetőség, hogy terméketlen szívünk, jó földdé tegye, mely azután hitet, reményt, szeretetet teremhet a ránk bízottak számára.
Laczi Anikó
Fotó: Kutyifa Ágnes