Mint a Hold

„Ha ő mozdul, én is vele mozdulok. Ha a kedve felderül én is ragyogok. Ha szomorú én is vele búsongok. Vonz magához, mint a mágnes. Nem tudok kikerülni ebből a vészes vonzásból.

Mondják: nem jó ez így. De kérdem: mit tehetek? Hogyan téphetném ki magam a bűvköréből?

Ez egy elvtelen alku, sőt, még csak nem is alku, mert nem volt beleszólási jogom. Egyszerűen csak jött és elvitt mindent, ami valaha én voltam: önálló akaratot és erőt. Nem tudom ki vagyok, ha nélküle vagyok. Elhalványulok, áttetsző leszek, légies és valószerűtlen. Vagyok-e egyáltalán ha ő nincs velem?

Lehet, hogy csak az ő holdja vagyok? Addig tart a pályámon, amíg erősebb nálam. Az ő által megszabott és kijelölt úton járhatok, nem tudok letérni róla. Talán nem is akarok. Akartam-e valaha mást is, mint amit ő akart? Nem hiszem…

Egyszer, még az elején megpróbáltam egyedül, nélküle. Teljesen esztelen ötlet volt, eleve halálra ítélt elképzelés. Hogyan is hihettem azt, hogy képes vagyok más lenni, mint ami vagyok: az övé?

Amíg vagyok, az övé vagyok.

Azt mondja szeret és én azt mondom, hogy szeretem, mert tudom, hogy ezt akarja. Vajon tudnék másképp is érezni, ha akarnám?

Ha ő akarná?”

Lejegyezte Nóra