Nóra
Őszintén mondom: nagyon tetszett ez a társadalmi diskurzus a múzeumról. Sok érdekes felvetés látott napvilágot, de ami még ennél is fontosabb, hogy egy nem piacképes, a szó marketinges értelmében nem profitorientált témában kavart indulatokat a cikk.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a szarvasi múzeumról szeretnék írni, mert nem ismerem annyira, hogy véleményezzem. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a cikk kapcsán egy kicsit tovább is gondolkodhatunk. Hogy mire gondolok?
A vélemények java részében az a meggyőződés kapott hangot, hogy a szarvasiaknak tetszik a múzeum jelenlegi szerepe. És ezt talán el lehet ismerni annak, hogy a tudományosság és a hétköznapi élet közötti éles határ elmosódni látszik, vagy inkább már nem olyan áthatolhatatlan az őket elválasztó fal. Ez baj lenne? Esetleg sérül ettől a tudományosság? Nem hiszem. Valószínűleg a legtöbb látogató nem fogja elsősorban a szakmaiságot és a kemény tudományos munkát megfigyelni egy-egy látogatás alkalmával. Ennek csupán az eredményeit élvezhetik. Ez vajon baj lenne? Nem hiszem.
Úgy érzem értem a szerző alapvető felvetését. Kell a szakmaiság, kell a szó helyes értelmében vett tudományosság. De kérdem én: mi a fontosabb? A köz javát szolgálni és neki tetszőt mutatni, adni, vagy a szakmának dolgozni. Valószínűleg a helyes válasz a kettő között van. De amíg a kulturális közintézmények igen szűkös keretből gazdálkodnak, addig a fenntartó jogosan kérheti számon a látogatók számát az éves költségvetési beszámolók alkalmával. Tehát a legtöbb ilyen kulturális intézmény igyekszik „felhasználó barát” programokat nyújtani. Sőt, ha jobban belegondolunk, akkor a „nagy” múzeumoknak is van néhány igazán „húzó” kiállítása és több „kisebb” tárlata egy év folyamán. Miért lenne ez baj? Hiszen a múzeumok egyik szerepe szerintem az, hogy megmutatkozási és bemutatkozási lehetőséget adjon a fiatal, amatőr, kezdő, stb művészeknek. Lehet, hogy nem mindegyikből lesz országosan, vagy európai szinten híres művész, de hát ki vállalná fel egy ilyen döntés meghozásának az ódiumát?
Szívem szerint én örülök annak, hogy a múzeumok ma már nyitottabbak, többféle kulturális eseménynek adnak teret, és befogadó intézmények lettek/lesznek lassan. Persze továbbra is fontos, hogy a színfalak mögött azért megalapozott legyen a szakmaiság. De egy fellegvár talán nem olyan vonzó a legtöbb embernek, mint egy közszíntér. Akárhogy is legyen, egy a lényeg: járjunk múzeumba, vigyük el a gyerekeinket is és legyen életforma a múzeum látogatása. Hogy érdeklődésből vagy szakmai kíváncsiságból tesszük ezt, az már teljesen mindegy.
Nóra
