Nóra
Őszintén szólva nem nagyon szeretem a kampányokat, de elfogadom, hogy manapság a hétköznapi élet zajában nemcsak kiabálni kell, de harsogni, sőt üvölteni is, hogy meghallják az emberek a mondanivalónkat.
Így vagyok ezzel a múlt hétvégén lezajlott családi programmal is, amit a Millenárison tartottak. Valahogy olyan furcsának tűnik, hogy a családot „népszerűsíteni” kell, amikor azért csak születnek gyerekek (még ha nem is elég), de ezt is elfogadtam. Félre ne értsetek, nem az ellen van kifogásom, hogy a szabadba hívják a családokat értelmes programokra, de az én agyam még valahogy ott van megakadva, hogy ilyen magától értetődő dolgokat, mint a család, miért kell promótálni. Mint a „Cipőt a cipőboltból!” szlogen esetében.
Szóval az elképzelés is nagyon tetszett és persze a programok is hangzatosak és értelmesek voltak, tehát tényleg egy jó kis családi napnak nézhetett elébe az, aki elment a Millenárisra. Erre jön valami eszement idióta és bombariadót csinál, a pánik veszélyének kitéve kicsi gyerekeket és szüleiket. Most őszintén: miféle az ember az ilyen??? (Már ha lehet egyáltalán Homo Sapiensnek nevezni, de szerintem csak Homo Erectus, mert nem gondolkodott, az egyszer biztos.)
Szóval a nyilvánvaló dolgok népszerűsítésén túl engem az döbbentett meg leginkább, hogy vannak ilyen „lények”, akik abban lelik perverz kéjüket, hogy elrontják mások örömét. Akkor is elítélném ezt az egész bombariadós telefonálást, ha politikai rendezvény zajlott volna, de így még inkább.
Éppen ezen duzzogtam, amikor megnéztem tegnap a newjságot és látom, hogy egy szerencsétlen gólyacsaládot akarnak kilakoltatni évtizedes költőhelyükről. Most komolyan, ez egy valós probléma? Hogy a gólyák ott költik ki a tojásaikat és nevelik fel az utódaikat? Komolyan ezen vagyunk fennakadva? Őszintén, egy kissé megrendült az emberekbe vetett bizalmam, és ennek egyáltalán nem örülök. Miért nem lehet teret engedni a természetnek? Elvégre nem arról van szó, hogy egy patkánycsaládot dédelgessünk, hanem csak annyi, hogy fél éven keresztül gyönyörködhessünk egy csodálatos, ritka állatfaj egyedeiben. Na és ha koszolnak? Mi, emberek, nem ezt tesszük nap, mint nap? Amikor kocsiba ülünk, vagy hajlakkot fújunk a hajunkra, vagy nem válogatjuk szét a háztartási hulladékot, vagy gumiabronccsal fűtünk, meg rongyokkal és szeméttel? Mi nem károsítjuk, csúfítjuk, rondítjuk a közvetlen környezetünket? És ezek után, nekünk embereknek van problémánk azzal, hogy a gólyák bizony nem patikatisztaságot hagynak maguk után az udvaron???
Nagyon remélem, hogy egy kicsit magába szállt mindenki és elgondolkodott, remélem nem bántottam meg senkit, mert nem ez volt a szándékom. Őszintén szeretnék hinni abban, hogy ez az áldatlan állapot megszűnik, és a gólyák maradhatnak ott, ahová évtizedek óta visszajárnak. Inkább örüljetek neki, szarvasiak, hogy ilyen „kincsetek” van, hogy minden évben napról-napra figyelemmel kísérhetitek egy gólyacsalád életét (ha már a valóvillát, a bariköztöt és a jóbanrosszbant is nézitek – és ezzel sincs baj. Ez most egy másik valóságsó – lehetne.)
Arra már tényleg csak félve merek gondolni, hogy önkormányzati és privát adakozásból egy webkamerát telepítsetek a fészek közelébe és a neten élőben is lehessen nézni a gólyacsaládotok mindennapjait. Ha már népszerűsíteni akarjátok Szarvast, ez vajon nem lenne egy mód rá? (Copyright by Nóra! ☺)
Nóra
U.i.: tényleg nagyon remélem, hogy ez a gólya kálvária végre megszűnik (a gólyák javára), ha már ilyen nemzetközi (Kanada) figyelmet kapott az ügy. Bízom benne, hogy Szarvas nem akar ilyen csúnyán lebőgni elszármazottai előtt.