Babák Z
Érdekes, és meg merem kockáztatni, hogy az idei évad legnagyobb zenei élményében lehetett részünk kedden a Tessedik Sámuel Múzeum multifunkciós dísztermében a Győri-Madaras fuvoladuo koncertjén, amin a két művész testbeszéde leginkább a násztáncukat lejtő madárpárra hasonlított. Győri Noémi és Madaras Gergely alkotta páros úgy játszott fuvoláikkal, ahogy a madarak udvarolnak, incselkednek egymásnak. Ha a duó férfitagja színesebb ruhát vett volna fel, akkor minden kétséget kizáróan ki merném jelenteni, hogy a párt kereső madarak adták a koreográfiához az alapötletet. Ellentmond ennek az elméletnek az, hogy a fuvolák közül is az ezüst jutott neki míg a hölgytagnak az arany, ami ráadásul egy plusz billentyűnyivel hosszabb is volt, hogy egy hanggal mélyebbre tudjon menni. Nagy szerencse, hogy egy férfi és egy csinos és szép nő alkotta a párost, mert még így is ki kellett volna tenni legalább a 12-es korhatároló jelzést a bejáratra.
A Győri-Madaras duó 11 éve játszik együtt, ennek megfelelően profi látvány mellett profi előadást is hallhattunk. Jelen sorok időben szűkölködő írója nem tervezte végigvárni a teljes előadást, de egyrészt kíváncsi volt arra, hogy milyen eredménnyel zárul a fuvolások udvarlása, másrészt a fuvola madarak hangjára és ezáltal a várva-várt tavaszra emlékeztető hangjátéka maradásra bírta.
Erre a szarvasi fellépésükre teljesen új műsort állított össze a duó, amiben klasszikusoktól kezdve egy ősbemutatóig minden belefért. Az ősbemutató annyira ős volt, hogy Hollós Máté szerzeményének a kottája kézzel volt írva. A két művész használati utasítást is adott a hallgatásához, mégpedig azt, hogy behumott szemmel élvezzük a látványt, amit a zene kihoz belőlünk. Nos, nekem egy Hitcock-koppincs szlovák thrillerre sikerült jegyet váltanom, ami az esős Prágában (nem tévedés) játszódott, pontosabban a vizes és kihalt Károly hídon nem történt semmi, mert olyan rövid volt a első rész, hogy nem kellett ijedtemben való sikítással megszakítanom az előadást. A rövid zenerészlet alatt legalább világos lett, nem szeretem a szlovák thrillereket. A második részben a művész merített néhány ütemet Beethoven “Für Elise” című művéből is, amire az előadók jóelőre felhívták a hallgatók figyelmét. Zárószámként egy nagyon sok hangból álló Kuhlau-zenedarab háromméteres kottáját udvarolták végig, amiben a művészek szerint legalább annyi hangjegy volt, mint az előző művekben összesen.
Amennyiben visszatérő előadók lesznek Szarvason, úgy aki csak egy kicsit is szereti a zenét és teheti, menjen el, mert a fuvola egy nagyon szerethető hangú fafúvós hangszer, ami valójában régen nem fafúvós már. Szerethető, csakúgy mint a két művész, akiket nagyon jó volt hallgatni és nagyon jó volt fotózni is, és akikről a végére kiderült, hogy házaspár, de még így is meglepték a hallgatóságot azzal a produkcióval, mikor bemutatták, hogy tud a nyaralás alkalmával elosztozni egy fuvolán egy kétfős család, ha nem fér be a reptéri súlyhatárba mindkét zeneszerszám.
Győri Noéminek és Madaras Gergelynek már csak azt a tanácsot tudjuk adni, hogy legközelebb több ráadásszámmal készüljenek, mert a szarvasi szakértő közönség nem engedi őket haza ilyen könnyen.
