Milyen volt Finnország?

Február óta sokan kérdezik tőlem: milyen volt Finnország? Milyen volt Joroinen? A kérdés egyszerű, mégis olyan, amire nem lehet egy mondattal válaszolni. Egyrészt feledhetetlen élmény volt, rengeteg szórakozással, másrészt kemény munka. Egyrészt tovább mélyítése az iskoláink közötti finn-magyar kapcsolatnak, másrészt egyéni, felbonthatatlan, örök barátságok megkötése.

Nehéz tehát néhány szóval leírni azt a sok érzést, amit át- és megélhettünk ott tartózkodásunk alatt. Lehetőségünk nyílt megismerni a finn kultúra egy részét, az emberek mentalitását, vendégszeretetét. Együtt gondolkodtunk az ottani gimnazistákkal, közösen létrehoztunk egy finn és magyar népmesékből álló gyűjteményt. Illusztrációkat készítettünk a meséinkhez, gondosan átfordítottuk őket egymás nyelvére, s ennek eredményeként mi magunk is összekovácsolódtunk.

Számtalan izgalmas program tette emlékezetessé utazásunkat: a joroineni mellett ellátogattunk Rantasalmi iskolájába is, egy nemzeti parkban betekinthettünk az ott élő flóra és fauna sajátosságaiba, megcsodáltuk Finnország tiszta, érintetlen vidékeinek szépségét. Kipróbáltuk a sífutást, korcsolyáztunk, hócipőkben hegyet másztunk. Szaunáztunk, utána jég hideg vízben mártóztunk meg. Szánkóztunk, sokat estünk, majd a tábortűznél melegedtünk és sütögettünk. Bemutatkoztunk mi is: prezentációnkkal próbáltunk képet adni intézményünkről, városainkról, Magyarországról. Bár külön nemzetet és életformát képviseltünk, mégis összekötött bennünket az egymás iránt érzett tisztelet és érdeklődés. Az angol nyelv használata feladatunk alappilléreként szolgált, a mindennapos társalgást biztosította. Ritka az olyan alkalom, mikor megtapasztalhatjuk, mire is volt jó a sok nyelvi óra, amit magunk mögött tudhatunk, milyen közel tud hozni egymáshoz embereket az a nyelv, amely egyikünké sem, mégis mindannyiunké.

A nyolc napot, mely igaz és páratlan volt, betetőzte a Helsinkiben eltöltött délután és éjszaka. Az esti városnézés, a kicsi, de nagyon is élhető főváros nevezetességei, tengerpartja, emberei szintén örök emlék maradnak. Csakúgy, mint mindazok a nevek, helyek és események melyekkel rövid időre találkoztunk csupán, de végigkísérik majd életünket. Köszönjük…

Farkas Rita
12. B
Vajda Péter Gimnázium

Tekintse meg galériánkat!