Már virradt, a hajnalfényt nyalábokra szabdalta a műhely rácsos ablaka. A párás, olajgőzös levegőben finoman lebegő fémpor csillogott. Odabent komótosan mozgó emberalakok sejlenek. Fáradt, olajjal cserzett kezük nyomán lassan dohogó gép születik az élettelen fémkupacból. Pár perc feszült csend, majd éles kattanás, egy gép szívhangjai kezdenek ki-ki hallatszani az indítómotor surrogása mellett. Hirtelen visszafogottan örvendő, de optimistán mosolygó embereket látok magam körül. Húszévnyi Csipkerózsika álmából ébredezik, kipufogóján lángot és szikrát eregetve, egy öreg földműves.
Épp itt volt az ideje, mormolják páran s a pillanatnyi tétlenség után ismét munkába lendülnek a gépet feltámasztó kezek. Mindannyian fáradtak, nehéz hét áll mögöttük. Többségük 24 órája nem aludt, és még sokáig talpon kell maradniuk, hogy elérjék céljukat.
A kitűzött cél nagy feladat elé állít embert és gépet. A nemrégiben még egy bokor alatt szunnyadó, ötvenöt éves gép Matuzsálem feltámasztása még nem minden. Saját erejéből kell eljutnia Bokor községbe, hogy találkozhasson kortársaival. A Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör az idei hetedik bokori traktor majálisra készülve határozta el, hogy rekordidő alatt felkészít egy romos állapotú Zetor K25 típusú traktort. A lehetetlennek tűnő feladatot túl egyszerűnek tartotta a gép tulajdonosa. Ezért azt a célt tűzte ki magának, hogy három másik veterán traktorral együtt saját kerekükön teszik meg az összesen 360 km távolságot. A 20 km/órát meg nem haladó sebességű járművekkel ez nem kis feladat, még akkor sem, ha új gépekről lenne szó. Leküzdve a felújítás összes akadályát a konvoj felsorakozott, majd május 6-án, pénteken, 17 óra 30 perckor elindult Nógrád megyei úti célja felé. Már sejtették, útjuk nem lesz minden nehézségtől mentes. A négy gép komolyabb meghibásodás nélkül teljesítette a távot. Csak a K25-ös tankjából málló rozsda által okozott dugulások miatt kellett néha egy kis pihenőt beiktatni. Szombat délelőtt 10 órakor érkeztek meg a találkozó színhelyére. Fáradozásuk nem volt hiábavaló a Baráti Kör által delegált gépek a látogató közönség kedvencei voltak. Különös tekintettel a DT54-es lánctalpasra, mely ritkaság számba megy.
Igazán színvonalas rendezvényen vehettünk részt, mely festői szépségű dombok és erdősávok között fekvő területen került megrendezésre. A szervezettség irigylésre méltó volt, a helyiek vendégszeretete és jókedve határtalan. A magyar gépgyártást bemutató kollekciót jól kiegészítette az általunk bemutatott Dutra UE28-as traktor. De az ott bemutatott szovjet Mtz 45-ös traktor utód modelljeit is baráti körünk állította ki. A kisebb korosztály kedvéért egy makulátlanul helyre állított TZ-4K 10A kis traktort is magunkkal vittünk, valamint egy Deutz stabilmotort.
Az élményektől és az út viszontagságaitól kimerülten hajtotta fejét álomra nomád traktor táborában a csapat, hogy erőt gyűjtsön a haza útra. A szeszélyes időben útra kelő karaván előző napi teljesítményét felülmúlva 14 óra alatt tette meg a haza utat, komolyabb műszaki hiba nélkül. A traktorok és pilótáik vasárnap este 10 órakor érkeztek Szarvas Fő terére, ahol ünneplő családtagok fogadták őket.
Megköszönjük a szarvasi és a szolnoki Rendőrkapitányság közlekedési osztályának segítségét, mellyel probléma mentesen jutottunk át mindkét városon. Köszönjük családtagjaink megértő türelmét és támogatóink segítségét. A szarvasi közönség is találkozhat baráti körünk veterán gépparkjával az idei Aratónapon, ahol újabb gépekkel kibővült kollekcióval jelenünk meg.
Kovács Dániel