Szómagam – Visszatérés

Vezekényi György
Szómagam; Visszatérés
Filmkapu Kft., Budapest, 2011, 126 oldal

Változik a világ. A papír és nyomdai költségek növekedése, az internet- fel­használók szaporodása indokolja, hogy a korábban nyomdai úton előállított termékek elektronikus formában jelen­jenek meg, nemcsak gazdaságosabban, hanem olcsóbban is. Ma már egyre többen olvasnak híreket és könyveket is számítógépen, e-book olvasón vagy akár az ún. okos-telefonokon.

Gutenberg is forradalmasította a könyv, azaz az írott információ terjedé­sét az 1400-as években. Most, a 21 században, szintén történik valami, ami talán szokatlan, de gyermekeinknek, unokánknak már nem lesz az. Megje­lentek az internetes könyvkiadók, ame­lyek elektronikus formában, a papír- alapú könyveknél jóval olcsóbban je­lentetnek meg alkotásokat. Jelzi az el­ismertséget, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár is kér már be köteles példányokat az elektronikus könyvekből. Ezeket „internetes könyvesboltok­ban”, elektronikus úton lehet megrendelni és megkapni. Ilyen módon jelent meg a Szarvason élő és alkotó Vezekényi György könyve is.

Vezekényi György
Szómagam; Visszatérés
Filmkapu Kft., Budapest, 2011, 126 oldal

Változik a világ. A papír és nyomdai költségek növekedése, az internet- fel­használók szaporodása indokolja, hogy a korábban nyomdai úton előállított termékek elektronikus formában jelen­jenek meg, nemcsak gazdaságosabban, hanem olcsóbban is. Ma már egyre többen olvasnak híreket és könyveket is számítógépen, e-book olvasón vagy akár az ún. okos-telefonokon.

Gutenberg is forradalmasította a könyv, azaz az írott információ terjedé­sét az 1400-as években. Most, a 21 században, szintén történik valami, ami talán szokatlan, de gyermekeinknek, unokánknak már nem lesz az. Megje­lentek az internetes könyvkiadók, ame­lyek elektronikus formában, a papír- alapú könyveknél jóval olcsóbban je­lentetnek meg alkotásokat. Jelzi az el­ismertséget, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár is kér már be köteles példányokat az elektronikus könyvekből. Ezeket „internetes könyvesboltok­ban”, elektronikus úton lehet megrendelni és megkapni. Ilyen módon jelent meg a Szarvason élő és alkotó Vezekényi György könyve is.

1965-ben született. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán végzett mint közművelődési előadó, marketing-kommunikációs szakemberként dolgozik. Négy éven át fizikai munkát végzett Angliában, hogy nyelvismeretét fejlessze, és tapasztalatokat szerezzen. Itt ismerte meg szarvasi származású feleségét. 2009 óta Szarvason él.

15 éves kora óta ír, publikál, de érdeklődése kiterjed a festészetre, a ze­nére, valamint a filozófiára is. Első kötete 1993-ban látott napvilágot, Össz­konform címmel, még nyomtatásban. 2010 végén jelent meg a Szentély – Kodegidor, 2011-ben a Szómagam – Visszatérés c. könyve, mindkettő elekt­ronikus formában. (http://adamobooks.hu/szomagam.html kötet)

A kötet két, jól elhatárolható részből áll: a Szómagam verseskötet, a Visszatérés próza. Ami összeköti őket, azt a „szakma” alanyiságnak nevezi. „A szokatlan cím a „jómagam” kifejezésből származik, amely pusztán az „én”-re utal. Ezzel a változtatással olyan új szót teremtettem, amely már az alanyi költészetre utal, mint ahogy a kötet címadó verse is alanyi költe­mény. Ez az alanyiság ugyanakkor az egész köteten végigvonul, beleértve a Visszatérés c. kisregényt is” – vall művéről az alkotó.

Noha a Szómagam verseit a szerző formailag is elhatárolt szakaszokra, fejezetekre osztja, a kötetet tökéletesen jellemzi a fenti idézet utolsó monda­ta. Egy-egy fejezet versei tartalmilag vagy hangulatilag kapcsolódnak egy­máshoz, ettől lesznek (lehetnek) önálló egységek. Bár líráról van szó, a verseknek „hőse” van: maga a költő. Körötte forog a világ, ezt a világot a láttatja. Nem lesz tőle vidám az olvasó. Elégedetlenség, világfájdalom, szomorúság lengi át a verseket. A „legderűsebbek” a nosztalgikus versei.

Az első és utolsó fejezet közrefogja – tartalmilag is – a többit. Az első­ben felteszi magának a kérdést: Mit csináltam eddig? (Szómagam), majd a válasz lehetőségeit keresi. A második fejezet nosztalgikus hangvételű. El­időz egy elmúlt szerelem, egy sörözés, egy fénykép, egy hajnal emlékénél, majd nagyon is valós angliai élményei jelennek meg (3. fejezet). Impresszionista képek villódznak a negyedikben, bennük már a kisváros, Szarvas képei is fel-feltűnnek. Ő is megírja (Kosztolányi és Márai után) a maga Halotti beszédét (ötödik fejezet), válaszfélét adva a feltett kérdésére: Mert mit sem számít / az én, / mely csak nekünk / őrlő kérdés. Az összegző, hatodik fejezet sem ad megnyugtató választ. Életuntság, a byroni spleen, olykor nyugtalanság uralja a versek többségét, nem tud belenyugodni a sze­mélyiség nyomtalan eltűnésébe: Betonra csöppen a vérem, / a föld beitta volna észrevétlen. (Két sor). A kötetzáró vers sem felemelő: …én is a hóban hagytam lábnyomom / örökre / csak én tudom.. Ugyanaz a tűnődő késégbe-esés érezhető benne, mint egykor József Attila összegző versében (Talán eltűnök hirtelen), csak a háttér egészen más.

Vezekényi verseinek többsége szabad vers, amely oly sok versírással próbálkozót vezet a könnyebbnek vélt útra. Pedig nem az. Mert ha a szabad versben nem sejthető a gondolatok, képek ritmusa, az nem több dilettantiz­musnál. E versek többsége gondosan felépített kompozíció, remekül elkapott és visszaadott impressziókkal. Néhány költeményben megjelennek a rímek is. Olykor szervező erővé válnak (Mozdulatlanul), olykor csupán „díszek”.Próbálkozik formai játékokkal: két-három szótag alkot egy-egy sort. Ezekben nincs rím; a rövid sorok ritmusa széttördeli a gondolatokat. E játék nem ad jelentéstöbbletet a verseknek (Tik-tak).

A kötet énregénynek is felfogható: a költő belső világának regénye; ke­resi helyét a világban, de nem találja. A versek többsége komor, nyomasztó hangulatot áraszt, de ennek oka nem derül ki igazán. Valahogy rosszkedvű

lesz tőle az ember. Felrémlik az olvasóban Babits első kötetének záró verse:

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első, utolsó, mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
De még tovább magamnál nem jutottam.

Ezt a lélekállapotot tükrözik Vezekényi György versei. Babits így kiált fel a szonett utolsó soraiban (A lírikus epilógja):

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
Jaj én vagyok az ómega s alfa.

Az indulatszó azonban hiányzik Vezekényi költői magatartásából.

* * *

A kötet második része próza. A Visszatérés sajátos alkotás. Főhőse maga az író, aki visszatér városába. De mellette ott egy különös szereplő, aki egyen­rangú társként kíséri útján. „1986-tól 2005-ig írtam egy naplót. Ebben foko­zatosan és egyre gyakrabban bukkant fel egy másik, írói, gondolkodói énem, akit Kodegidornak neveztem el. A naplóbejegyzésekből állt össze a Kodegidor c. kisregényem, amelyben megteremtettem őt. A Visszatérés megírásakor újra felbukkant, de már mint barát, társ, kísérő és vezető, va­lahogy úgy, mint Dante-nak Vergilius. Hiszen a Visszatérésben leírt út szá­momra sem volt könnyű; sem leírni, sem végigjárni. S bizonnyal el is téved­tem volna, ha nincs ott Kodegidor…” – írja egyik levelében a szerző.

A mű cselekménye ez a különös „visszatérés”, amely csupán eszköze annak, hogy a szerző kifejtse a világról, az emberről, az emberi létről kiala­kított felfogását. „A megérkezésről akartam írni. Arról, ahogy testet ölt a lélek és a szellem.” Ötvöződnek a mindennapi valóság elemei a szürreális elemekkel, olykor szinte észrevétlenül mosódik egymásba a két világ. Ko­degidor nemcsak kísérő, hanem rezonőr is. Ő tolmácsolja a szerző felhalmo­zott filozófiai, eszmetörténeti, vallástörténeti ismeretanyagát.

Kevert műfajú alkotás. Megjelenik benne a hagyományos elbeszélés, amelyet lelassít (sokszor megterhel) a filozófiai fejtegetés. Lírai betétek sor­jáznak: a prózaíró mögül elő-előbukkan a költő is. Talán az esszéregényhez áll legközelebb a mű.

Stílusa is ehhez igazodik: az elbeszélő részek olykor puritán egyszerű­ségűek, hogy aztán helyet adjanak a túlburjánzó mondatoknak; a filozofikus részek elvontak, „magasröptűek”; a versbetétek akár önálló lírai alkotások is lehetnének. A mű zárása didaktikusnak tűnik: „Mert te is folytatás vagy és eredet is, akárcsak mi, mindannyian”.

Dr. Kutas Ferenc