Ünnep és emlékezés az Újtemplomban

Minden ember és minden közösség életében vannak kincsek, melyeknek értékét csak a tulajdonos tudja igazán értékelni. Kincs lehet tárgy, emlék, egy kapcsolat, az Isten. Nehézségeink közepette valóságosan, vagy csak a szívünkben megállunk a kincsünknél, és erőt merítünk belőle. Máté evangélista bizonyságot tesz arról, milyen fontos, mihez, kihez fordulunk a bajban. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”(Mt 6,21)

Az utóbbi egy év során az újtemplomi gyülekezet sorra éli át, hogy közös kincseket rejtett el nekünk Istenünk. 2011. július 3-án templomszentelési ünnepre gyűltünk össze és hálát adni az elhunyt lelkészek (Zvarinyi János, Bartos Pál, Kiss György, Szepessi Károly, Pálfi István, Zátonyi János) szolgálatáért. Az úrvacsorával egybekötött istentiszteleten Laczi Roland hirdette az igét: „Most még nem tudhatjuk, mit hoz számunkra, gyülekezetünk számára a jövő, hogy mi az Isten terve velünk. De én abban hiszek, hogy mi a reménység, és nem a félelem gyülekezete vagyunk. Emlékezzünk a régiek kitartására, amellyel felépítették, és szerették ezt a házat. Lássuk meg az ő fontossági sorrendjüket, hogy majdnem mindennél fontosabb volt számukra az Isten hajléka. Merjünk tanulni tőlük!”

Az istentisztelet végén került sor a templomunk falán lévő emléktábla megkoszorúzására, melyen a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközségben szolgált, elhunyt lelkészek neve olvasható. Az ő munkájuk, szolgálatuk eredménye is, hogy ezen a napon egy élő gyülekezet tagjai lehetünk.

Ezek után 70-80-an álltuk körül a két bográcsot, hiszen a birkapörkölt illata már mindenkiben, aki csak a templomudvaron volt, felébresztette az ebéd utána vágyat. A várakozás alatt kicsik és nagyok vidám, családias hangulatban beszélgettünk egymással. Még egy Amerikából hazalátogató család is velünk ebédelt és idézte fel kedves emlékeit. Mindenki örömmel segített, sokan-sokféle finomságot hoztunk, kifejezve ezzel, hogy az elmúlt egy év alatt kincsekké váltunk egymás számára. Amikor az ember tekintetét felemelve rámosolyoghat valakire, egyszeriben úgy érzi otthon van. És mi, az újtemplomi gyülekezet tagjai ezt érezzük, itthon vagyunk. Valóban egy kézzelfogható család vagyunk. Mert ennek az alkalomnak a sikeréért mindannyian tettünk valamit. Ahogyan egy családban, mindenki tudta, érezte, mi a feladata. Ez az Isten kegyelme, hogy közösséggé formál bennünket folyamatosan. „Mert mindannyian gyémántok vagyunk Isten kaleidoszkópjában.” (Adrienn Plass)

Erős Vár a Mi Istenünk!

Laczi Anikó

Tekintse meg galériánkat!