Babák Z
Harencsár László 2008-ban írta első meséjét a saját és családja szórakoztatására. Megmutatta kollégáinak is és mindenki biztatására az internet segítségével a nagyobb nyilvánosság elé is tárta azokat. Miután nyugdíjba ment, felajánlotta az iskoláknak, hogy nagyon szívesen elmegy és mesél a gyerekeknek, így közvetlen visszacsatolása van a gyerekek arcán keresztül. Csepel, Kézdivásárhely, Nagyszalonta és egy sor korábbi helyszín után így érkezett Harencsár László szerdán a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermébe, ahol maroknyi gyerekcsapat várta.
A mesélő nem klasszikus meseelemeket használ, hanem valóságos helyszíneken bogarakkal, kis állatokkal megeső történeteket kerekít, amiknek a fantáziája ad szárnyat. Ahogy belehallgattunk az múzeumban a gyerekek által szájtátva hallgatott egyik meséjébe, inkább modern meseként kezdődött, mintha gyermekkorának egy napját mesélné el, majd észrevétlen átmenet után megérkeztek a bogarak, akik beszélgettek és élték a bogarak társasági, társadalmi életét. A gyerekek arcán látszott, hogy teljesen átadták magukat a diákkal illusztrált mesének, így Harencsár András is természetben ki lett fizetve.
