Nóra
Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Régi közhely, de igaz. Sokan azt mondják, hogy a magyar nyelv nehéz, bonyolult, lehetetlen megtanulni, ha más az anyanyelved. Van ebben igazság, mégis: nehézsége, komplexitása ellenére nagyon jó ez a nyelv.
Gondolkoztatok már azon, hogy vajon miért Magyarországon a legtöbb az egy főre eső Nobel-díjasok száma? Vagy miért van olyan sok, nem szó szerint fordított filmcím? Ez mind a nyelvünknek köszönhető.
Amikor egy kisgyermek elkezdi utánozni a hangokat, amiket hall az agyát is tornáztatja egyúttal. Minél nehezebb egy nyelv nyelvtana, minél bonyolultabb a szabályok rendszere, annál összetettebb munkára van fogva az agy. Vagyis a nyelv elsajátítása alapvetően befolyásolja a gondolkodást, annak menetét.
Nyelvünk kifejezetten alkalmas az időmértékes verselésre, gondoljunk csak az iskolában tanult latin hőseposz fordításokra: Iliász, Odüsszeia. Vagy elég, ha Petőfi Szeptember végén című versét elkezdjük: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt” Micsoda lüktetés, élet van ebben a néhány szóban!
Számomra azonban a leglenyűgözőbb a magyar nyelv hihetetlenül gazdag szókincse. Egészen biztos vagyok benne, hogy az egyszerű megy igének legalább 10 szinonimáját bárki fel tudja sorolni. De elég, ha arra gondolunk, hogy milyen remekül lehet különböző hangulatokat megjeleníteni a nyelvünk segítségével. Micsoda veretes gondolat van abban a néhány szóban, hogy „fecseg a felszín, hallgat a mély”! Szerintem egy élet is kevés, hogy a legszebb ilyen és ehhez hasonló költői képeket megtaláljuk irodalmunkban.
Sokan kétségbe estek, amikor az sms és a chat-elés teret hódított a fiatalok életében. A sok rövidítés, és szótorzulás mégsem hozta el a nyelv végét. Talán sokan emlékeztek még a Magyar Televízió egykori sorozatára, az Álljunk meg egy szóra! című műsorra Vágó Istvánnal és Grétsy Lászlóval. Őszintén szólva egyik kedvenc műsorom volt, mert nagyon jó nyelvi anomáliákra és furcsaságokra hívta fel a figyelmet. Az egyik ismerősöm ennek a műsornak a hatására kezdte el gyűjteni az ilyen nyelvi botorságokat. Az egyik leggyakoribb tévesztés, az árú és áru szavak esetében van. Bevallom, ha ilyet látok nekem is viszket a tenyerem egy piros toll után, hogy kijavíthassam ezeket a hibákat. Ilyenkor csak bízni tudok abban, hogy előbb-utóbb kigyomlálódnak ezek a durva tévedések a feliratokból.
Kosztolányi Dezső egyszer összeírta a legszebb magyar szavakat. Talán nem a hangzása miatt szép egy-egy szó, hanem a mögöttes tartalma, jelentése miatt. Illetve azért, amit nekünk jelent. Amit mi kötünk hozzá. Zárásként álljanak itt Kosztolányi sorai, útravalóul:
“Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket:
– Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.“
(Kosztolányi Dezső: A tíz legszebb szó)
Nóra
