Babák Z
Némiképp szorongva nyúlok a klaviatúrához, hogy formába öntsem azokat az ünnepi gondolatokat, amelyeket a nőnap fakaszt bennem.
Platón Lakomájában Aristophanész szerint valaha három nemű ember létezett. Régen nem férfiak és nők éltek a világon, hanem férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember lakozott. Az akkori „emberfélék” rendkívül elégedetten éltek, szükséget semmiben nem szenvedtek. Csakhogy valamely Istenség megmorcosodta magát és egy pengével mindet félbevágta. Pontosan két egyenlő félre. Így lett azután férfi és nő. „Namármost” mit eredményez ez jelenlegi élethelyzetünkben? A valamikori egészből egy-egy tökéletesen egyező, mégis tökéletesen különböző nő és férfi lett. De csak felek… A két fél egész életében kószál és keresi az egésszé válásnak egyetlen módját, hogy a másikkal kapcsolódjon. Mindenkinek ott a másik fele, valahol… az akivel összekapcsolódva, egy életre, egy gondolatra, egy érzületre, egy érintésre, egy pillantásra egésszé lehet. A nő a férfival, a férfi a nővel.
Az írók, a költők, a filozófusok, festők és mindenféle „furaformafigurák” sokat és sokfélét mondtak, gondoltak: A NŐ-ről. Sokakban felmerült a kérdés, hogy ki tud velük élni? A nők ebben is másak, nem annyira a kérdésekre, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira figyelnek…
Tehát a választ máris tudják az előbbi kérdésre, vagyis, hogy nem az a kérdés, hogy ki tud a nőkkel élni, hanem az a kérdésben rejlő bizonyosság, hogy egyikünk sem tud nélkülük élni. Ez van. Ez bizonyosság…
Remarque mondja valahol, hogy a nőknek nem magyarázni kell, hanem foglalkozni velük. Így hát kedves hölgyeim szeretnénk, ha éreznétek, hogy a nőnap csupán egy apropó annak a soknak árjában, amikor szeretünk benneteket, tisztelünk munkátokért, szavaitokért, megérzéseitekért, halk és hangos finomságotokért, anyaságotokért, szerelmetekért, egésszé tevő létezésetekért. Legyen ez az érzet a munkahelyeteken, a családotokban, a mindennapokban az év minden pillanatában.
E sorokon keresztül köszönöm nőségetek, töretlen munkálkodásotokat és azt, hogy nélkületek érzelemtelenebb lenne a bennünket körülölelő parányi létezés morzsa. A férfitársak nevében mi mást is lehetne zárásként kívánni, mint az év minden napján nőségben, nőiességben gazdag és boldog napokat!
Bíró Gyula
