Egy felkészülési mérkőzés erejéig ismét nálunk vendégeskedett a Fradi Lipcsei Péter vezette utánpótláscsapata, a Ferencváros II. A vendégek mintha most egy kicsit enerváltabban játszottak volna, mint legutóbbi ittjártukkor, amikor egy megzabolázhatatlan fiatal agárcsapat benyomását keltették. Ahogy akkor is, Lipcsei Péterék jégkorongos módra, majd két teljes sorral érkeztek. Elvégre edzőmeccs volt.
A pálya teljesen vízszintes volt, a játék kiegyenlítetten folyt az első félidőben. Talán az az érzés erősödött meg a hozzá nem értő nézőben, hogy nincs aki gólra váltsa azokat az alkalmakat, amikor eljutunk az ellenfél kapujáig. Ennek ellenére a félidőt megúsztuk kapott gól nélkül, a csapatok 0:0-ával vonultak le pihenőre.
A második félidőben sem változott semmi, egyedül a Nap tette meg a délben szokásos kötelességét, kapcsolt fel legmagasabb sütőfokozatra és tűzött ezerrel. Szerencsére a változó intenzitással, de állandóan fújó szél teljesen viselhető klímát teremtett a játékhoz és a nézéshez. Az UV-vel meg senki sem törődött.
A második félidőben Kiri fogott egy büntetőt, de a Fradi a korábban látott játékintenzitás mellett gurított kettőt, amire úgy nézett ki, hogy a csapatunknak nincs válasza. Egészen két perccel a lefújásig, amikor a Fradi tizenhatosának magasságában bedobáshoz jutottunk. Teljesen úgy nézett ki, hogy srácaink feladták a dolgot, és csak a sípszóra várnak, mert Diós Kristóf labdával a kezében tanácstalanul vette tudomásul, hogy bedobótávolságán belül csak zöldmezes játékos van csak. De az legalább hat. A legközelebb tartózkodó Nagy Rolandnak esett meg a szíve rajta, és jelezte, hogy kéri a labdát, amit meg is kapott. Cánó jól mérte fel a dolgot, hogy itt sok cselre nincs ideje, passzolni nincs kinek, és az egyetlen jó megoldást választotta, kapura szúrta. Amellet, hogy egy jól eltalált lövés volt, meg is lephette a zöldek kapusát, aki nem ért fel a magasra lőtt labdához, ami épp a kesztyűje felett állt pályára, aminek a végét a felső kapufa törte meg, szerencsére úgy, hogy a labda a fehér vonalon belülre, majd onnan kipattant. A játékvezető nem várt Vad II. véleményére, befújta a Szarvas szépítő gólját. És tényleg az volt. Sajnos kép nem készült róla, mert a helyzet annyira reménytelen volt, hogy az ember csak bámészkodott, így csak a retinán sikerült rögzíteni a labda helyzetét, de az gól volt. Ezután Cánónak megjött az étvágya, vagy a bátorsága, mert ismét a kapu felé tartó pályára állította a labdát, de ebből sajnos nem lett gólöröm, pedig két percen belül kiegyenlíthetett volna.
Alig egy hónap múlva indul a szezon, kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő az új edzővel, Rétes Pállal, aki kemény srác hírében áll.
A Szarvasi FC a következő felállásban lépett pályára: Kiri Mihály, Murvai Dávid, Pákozdi Ferenc, Benczúr Norbert, Filyó Tamás, Nagy Roland, Furár Róbert, Kristóf Gergő, Lós István, Klimaj Zoltán, Somogyi János. Cserék: Valastyán Dániel, Medvegy György, Steigler Ádám, Darida, Norbert, Diós Kristóf, Enabulele Stanley.
Edző: Rétes Pál, technikai vezető: Rohony Gábor, gyúró: Pribelszki Pál.