Nóra
A legutóbbi írásomban szóltam róla, hogy mennyit adott Horváth Mariann közvetítése Szilágyi Áron aranyérméhez. Milyen jó volt hallani a meghatódottságot, az örömöt, a boldogságot a hétszeres világbajnok el-elcsukló hangjából. Nekem is kicsordultak a könnyeim, és ezt nem szégyellem. Őszintén és felszabadultan örültem egy másik ember sikerének és nem lettem ettől kisebb.
De vannak, akiknek ez a fajta felszabadult szeretet, a büszkeség, a meghatódottság könnyei zavaróak. Akik nem tudják valami miatt átadni magukat ennek a szenzációs érzésnek. Akik képtelenek elfogadni, hogy lehet örülni, akár könnyekkel küszködve egy fiatal sportoló sikerének, győzelmének, mert az a győzelem nem csak az övé, hanem az egész nemzeté. Nem is lenne ezzel baj, ha ez mindenki magánügye lenne, de amikor valaki (illetve egy senki) ezt világgá kürtöli, ráadásul durva tettlegességet sugallva, na ez már több a soknál!
Nem volt különösebb bajom eddig Bochkor Gáborral, nem szerettem, nem utáltam. Nem tartottam sokra a munkáját, sem azt, amit ő nyújtott. Egyszerűen egy celeb volt a sok között, akit a média futtat, vagyis ebben a kontextusban nem volt több mint egy média prostituált.
De a legutóbbi megnyilvánulásával kiverte nálam a biztosítékot, ha fogalmazhatok így. Miért kell belerondítani egy nemzet örömébe??? Miért kell lealázni, megszégyeníteni, belerúgni egy nő örömébe és meghatottságába? Miért kell azt mondani, hogy legszívesebben felpofozta volna a hétszeres világbajnok szakkommentátort? Hogy lehet ennyire primitív valaki? Ha az ő feleségének mondta volna ezt egy „férfi”? Akkor vajon hogyan reagált volna? Ja, bocsánat, a gyermeke anyját nem vette el…, és talán nem meglepő, hogy nem tartom az ilyen embert férfinak egy ilyen beszólás után, akkor sem, ha xy kromoszómapárja van.
Nagyon korrekt és visszafogott volt a válaszlevél, mondhatni sportszerű. Bár lehet, hogy egy média fenegyereknek ezt a szó értelmezhetetlen. Mindenesetre nagyon is tanulságos egy ilyen eset. 1. Nincsenek illúzióim Bochkorral kapcsolatban. Eddig nem hallottunk bocsánatkérésről, jobb, ha már nem is teszi. 2. Igenis léteznek primitív emberek olyan pozíciókban, ahol nagyon sokan meghallják őket (a szó legszorosabb értelmében), és ahol véleményt formálnak, mert gondolom sokan mértékadónak tarthatják ezeket a hangembereket. 3. Ha valakinek nem lenne világos: az Olimpia az érzelmekről szól. Küzdésről és szenvedésről, az emberi teljesítőképesség határainak feszegetéséről, a drámákról, a hajnali felkelésekről és a fáradtságról, a lemondásokról és a diadalokról, az izgalomról, és a dicsőségről, arról, hogy az embernek kicsordulnak a könnyei, ha a magyar himnuszt játszák a dobogó legfelső fokán álló sportolónak. Ha valami igazán nagyot ér el a magyar nemzet egy tagja. Ha valaki ennek nem érzi át a lényegét, nem tanúsít tiszteletet egy jelenlegi, vagy éppen egy korábbi sportolóval szemben, az nem csak szánalmas, hanem arról vall, hogy lelkileg milyen koldus is ő.
Éppen ezért ne hagyjuk, hogy az ilyen kicsinyes és gerinctelen nüanszok beárnyékolják örömünket, hanem örüljünk annak, hogy már 4 aranyunk van, és még több ezüstünk és bronzunk, valamint pontunk. Örüljünk és legyünk büszkék úgy, ahogy jól esik: könnyekkel, vagy azok nélkül, de szeretettel csordultig telt szívvel és lélekkel. Hajrá Magyarok!!!
Nóra
U.i.: a link, ahol elolvashatjátok a válaszlevelet és meghallgathatjátok az ominózus hangfelvételt:
http://sport.hir24.hu/olimpia/2012/08/05/bochkor-felpofozna-a-kard-aranyon-elerzekenyult-riportert/
