Nóra
El kell menni itthonról, hogy hazatérj. Ahhoz, hogy úgy lásd otthonodat, ahogy van. Nem belülről, hanem egy másik dimenzióból. Valahogy tisztul a kép, amint eltávolodsz a Kárpát-medencétől. Azt nem állítom, hogy szebbet, jobbat nem találsz. De valahogy a kint tükröt tart eléd.
Amint elhagyod az otthonod és mások az útjelző táblák, más az aszfalt az autó kerekei alatt és más levegőt szívsz be, valahogy eltűnnek a mindennapi bosszúságok. A távolság, mint üveggolyóban a színes hullámok, elmossa a hétköznapok porát a szemünkről. Valahogy helyére kerül minden. Idegen a föld, amin jársz, idegen a nyelv, amin szólnak hozzád és idegen a kenyér íze is. Bár távolabb kerülsz mindentől, mégis közelebb kerülsz a szeretteidhez és a neked fontos személyekhez. Persze ez azzal is jár, hogy a túl könnyű kapcsolatok semmivé lesznek.
De vallja be mindenki őszintén: ha nem vagy itthon, mi hiányzik neked a legjobban? A magyar szó, akár egy ízes káromkodás, a Túró Rudi, a finom sörök és borok, a jó magyar kenyér, a Tavaszi szél vizet áraszt szép dallama? Talán még a sorban állás is hiányzik a postán.
Ha nem vagy itthon, akkor az állandó dolgok fognak a legjobban hiányozni, nem a múló politikai csatározások, nem a celebek, nem az ostoba tévé műsorok, vagy a szennylapok. Valahogy a távolság egyszerűvé tesz mindent. Egyszerűvé válik a kérdés, hogy mi tesz boldoggá, egésszé. Mi tesz magyarrá. Ebben a szép hónapban ezen a szép napon, az új kenyér tesz boldoggá.
Amikor holnap a keresztet karcolom rá a késsel, gondolni fogok azokra is, akik most nem ehetnek ebből az új kenyérből, mert egy másik országban élnek.
De ugyanúgy hiányzik nekik az otthonuk, mint egy falat kenyér…
Nóra
