Alig maroknyian gyűltek össze tegnap este a Történelmi Emlékút 56-os oszlopánál, hogy a forradalom emlékére fejet hajtsanak, ill. a rövid megemlékezés után gyertyát gyújtsanak.
A Himnusz eléneklése után Babák Mihály polgármester kijelentette, emlékezni kötelesség. Emlékezni 56 mártírjaira, akiknek az élete árán megváltott néhány napos szabadság drága volt, és sajnos minden maradt a régiben. Nekünk, magyaroknak mindig meg kellett küzdenünk a szabadságunkért, akkor is most is. Most a gazdasági szabadságunkért folyik a harc, mondta polgármesterünk.
Szenes János kiderítette, hogy a 56 éve is pont ilyen őszi idő volt, mint mostanában. Szerencsére most nyugodtan élvezhetjük az őszt, a gazdasági szabadságharc nem jár lövésekkel. 56 áldozatairól mind a mai napig megoszlanak a vélemények. Az akkori propaganda 2500 áldozatról beszélt, de a történészek becslése szerint csak a barikádok két oldalán is több tízezer ember esett el, plusz a megszállók veszteségei.
A megemlékezés végén a résztvevők közösen elmondták a Mi atyánkot és elénekelték a Székelye himnuszt, majd főhajtás kíséretében mécseseket gyújtottak a az emlékoszlop lábánál, ahol egy táblán ez áll a XVI. stációnál:
A diktatúra-ellenes harc – 1956
Ne feledd a tért, ahol elestek ők,
a földet se feledd, bárhol hulltak el ők,
fajtánk hű férfiai, az a föld Szent ügy hős-helye lett.
Illyés Gyula: Ne feledd a tért…