Nóra
Bár a január véget ért, azért még vannak hidegek, és ha tél, akkor mi más kerülhetne az asztalra, mint a disznóvágás. Disznótornak is hívják, de semmi esetre sem ölés, ez azért más. Egy a lényeg: amióta az ember találkozott a disznóval télvíz idején ezek az intelligens jószágok gyakran kerülnek egy-egy hideg hajnalon a böllérek késére.
Mégis, ennek a nagyon régi hagyománynak egy nagyon szép és érzékletes leírását találjuk meg Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve című könyvében. Olyan nagyszerű és ízletes a leírás, hogy komolyan kedvem lett végig enni azt a menüt, amit a Mester leír. (pedig minimum 10 fogásos)
Ez a könyv azonban ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Mindenki, aki elolvassa egy kicsit rácsodálkozik arra, hogy a magyar gasztro-kultúra milyen árnyalt és sokrétű. Sokkal messzebbre mutat, mint a gulyásleves, rántott hús, szántódi ropogós arany triász.
Így aztán akár részt veszel egy valódi disznóvágáson, akár otthon szeretnél valami kicsi részt kapni az élményből, mindenféleképpen üsd föl az Ínyesmester könyvét, meg fogsz lepődni, ezt garantálom. A receptek mellett egész menüsorokat talál a kedves Olvasó különféle alkalmakra. Csak ámul és bámul a mai kor embere, hogy milyen változatosan és igényesen étkeztek eleink a XX. század elején. Elek mester figyelme azonban a tányéron túlmutat, külön figyelmet szentel a terítésnek és tálalásnak és az italok rendjének is.
Sorait olvasva Krúdyt érezzük magunk mellett olvasni, apró kis szivarkával a szájában; a szép damaszttal terített asztal mellett ülve halk muzsika szól, kint rikkancsok ajánlják az Esti Hírlap legfrissebb példányát és lovas kocsik gördülnek a macskaköveken.
Nagyszerű olvasmányélmény mindenkinek, szívből ajánlom a hideg téli estékre (is).
Nóra
{jomcomment}
