Babák Z
Máté keményen tolta a heroint. A jó hír az, hogy még él. Kilenc éve lejött. A rossz, hogy aki egyszer rákattant a szerre, az lehet tünetmentes, de függő marad mindörökre. Máté szerint, aki a A Kábítószerügyi Egyeztető Fórum és a Nagycsaládosok Szarvasi Egyesülete közös szervezésű csütörtöki előadásának vendége, ahol a szakemberek, dr. Igriczi Zsuzsanna addiktológus és Kantiné Szín Mária védőnő után elmesélhette történetét.
Egy kis faluban nőtt fel. Olyan horgászós-vadászós-kiásós-fáramászós gyerek volt. Aztán elköltöztek egy kisebb városba, de szerinte nem akkor kezdődtek a bajok, hanem hamarabb. Édesanyja elkényeztette, mint mindannyiunkat, de hát ez lenne minden édesanyának a dolga. Talán az övé kissé túlmajmolta, mondta Máté. Aztán elkezdett cigizni. Az vagány volt. Emlékszik, az első egy mentolos Szofi volt. Aztán később feljebb lépkedett. A fűtől eljutott a heroinig, de igazából nem is heroinfüggő lett 21 éves korára, hanem tűfüggő. Mindent szúrt. Mindenki a fűvel kezdi, mondta, de nem minden füves lesz heroinista. Viszont minden heroinista fűvel kezdi. Ez valami olyan megkérdőjelezhetetlen dolog, mint a nem minden minden rovar bogár, de minden bogár rovar. Neki elhisszük.
Fénykorában 15 ezer kellett naponta, hogy jól érezze magát, pontosabban inkább ahhoz, hogy ne érezze magát rosszul. A négy éve járós csaját is úgy dobta, hogy azt mondta neki, hogy ha nem tud anyagot hozni, akkor ne is jöjjön vissza. Nem jött. Mostanában a Facebookon látja mozogni partiról partira. Valószínűleg ő még a vonaton ül. Mindketten keményen tolták. Mikor elkezdtek járni, még tiszták voltak, aztán együtt eljutottak a heroinig. A heroinnal egy olyan ajtón lépsz be, amin belül nincs kilincs. Egy haverja néhány napja felakasztotta magát. Azóta gondolkodik, hogy ez gyávaság, vagy bátorság volt tőle. Neki nem volt bátorsága, de jól döntött, mert élni jó.
Máté többször is elvonóra ment. Legutóbb egy évig volt ott. Minden reggel elmondtak egy fogadalmat. Négyszázszor. Már csak ezért is érdemes elkerülni az ilyen elvonósdit, hogy az embernek ne kelljen elmondani ezt ennyiszer ezt a szörnyű fogadalmat.
Most egy kórház pszichiátriai osztályán dolgozik. Betegek ügyes-bajos dolgainak az intézésében segédkezik. Szüleivel ismét jó a kapcsolata, bár igazából soha sem volt rossz annak ellenére, hogy meglopta őket, mert kellett anyagra. Máté szerint kétféle szülőtípus létezik. Az egyik a dacos. Ő úgy gondolja, hogy úgy nevelte a gyerekét, hogy az sohasem fog drogozni. A másik a jóhiszemű. Ő helyből úgy gondolja, hogy a gyereke sohasem fog drogozni. A drogosok 100%-a e két szűlőtípus almából kerülnek ki. Hát igen, a gyereknevelés egy hosszúlejáratú emberkísérlet.
A kísérletek tárgyai a nézőtéren ültek. Kicsit mellélőttek a pedagógusok a közönséggel, ha az előadók szemszögéből nézzük, mert mindenki inkább szülőkre számított. Ehelyett a nézőtéren szinte csak fiatalok ültek, akik eleinte a körmüket piszkálták míg olyanok beszéltek a drogról, akik még sohasem próbálták. Aztán, ahogy Máté kezébe került a mikrofon és a tudatuk kinyílt. És egyúttal lerágták a körmüket. Interaktív előadás lévén kérdezhettek. Kérdeztek. Nem előre megfogalmazott kérdések voltak, hanem őszinte érdeklődés diktálta őket. Sanszos, hogy közülük senki sem a heroinista életpályamodelljével a szemei előtt lebegve távozott az előadásról, pedig közülük már egészen biztosan többen felléptek az első lépcsőre. A történet vége pedig elég széles keretek között változik. Néhányan le tudnak jönni. Van, aki belehal. A kettő között szóródik a többség. Kezelni nem nagyon lehet, viszont elejét venni igen. Megelőzésre tökéletesen jó volt ez az alkalom. Az előadó telitalálat volt, a közönség pedig véletlenül telibe lett találva.
