in , , ,

Zöldségmustra a békésszentandrási iskolakertben

Virágzó kertészet a békésszentandrási iskolakertben

Aki a békésszentandrási iskolakert környékén jár, virágzó kertészetet láthat ott. Igaz, ma már nem apró gyermekkezek tanulják a földművelés alapjait, hanem közmunkások fogják a kapanyelet.

A 0,9 hektáros iskolakertben Kovács Ferenc munkavezető kalauzolt bennünket. A terület egy részébe gyümölcsfákat telepítettek, a fennmaradó (nagyobb) részen zöldségeket termesztenek. Az uborkától a paradicsomon át a patisszonig és a káposztáig szinte minden megtalálható itt, amire egy konyhában szükség lehet. Paprikát és paradicsomot fóliában is termesztenek, de a szabadföldi is szépen fejlődik már. Kovács Ferenc büszkén mutatta a magasra felfuttatott uborkákat, amelyek így sokkal több és szebb termést hoznak, mint ha a földön futnának.

Azt már Sinka Imre polgármestertől tudtuk meg, hogy a csaknem egyhektáros kertben megtermelt zöldségeket a szentandrási lakosság részére értékesítik.

– Olcsóbban adunk mindent, mint a nagy bevásárlóközpontok. Egyre többen vásárolnak az önkormányzattól, mert itt mindig friss a paradicsom, a patisszon és a többi zöldség. Nem panaszkodhatunk, el is fogy minden. Célunk, hogy a település egyre inkább önellátó legyen – mondta a polgármester. Hozzátette: az iskolakertet a Start közmunkaprogram mezőgazdasági alprogramjának keretében művelik. Az értékesítésből származó bevételt teljes mértékben visszaforgatják a termelésbe.

Virág Sándortól, a polgármesteri hivatal településüzemeltetési előadójától megtudtuk, hogy a mezőgazdasági alprogram keretében 30 embernek tudnak munkát adni. Az iskolakerten kívül 1,9 hektáron burgonyát, 2,7 hektáron paradicsomot, 1,9 hektáron céklát és szintén 1,9 hektáron babot is termesztenek a szentandrási határban. Emellett 5,6 hektáron búzát, 2 hektáron pedig napraforgót vetettek.

Vélemény, hozzászólás?

in ,

A csuhéfonásról a Nyitott műhelyben

Tessedik gazdaiskolájában kezdték el először tanítani a a csuhéfonás sodrásos technikáját, amivel akár kötelet is lehet készíteni – mondta Urbancsokné Pljesovszki Ildikó a Szlovák Tájházban, mikor Nyitott műhely sorozatban megnyílt a csuhézás rejtelmeit bemutató néprajzi kiállítás. Ennek legrégebbi kiállítási darabja egy 1901-ből származó monogramos szék, amit Gersnyik Erzsébetnek készítettek. Bútorok közül először székeket készítettek Tessedik idejében is, majd később nagyobb bútorok is kikerültek a mesterek, de inkább asszonyok kezei közül. Eleinte natúran hagyták, majd később színezték a tárgyakat.

A háború után még mindig virágzott a csuhéfonás Szarvason. Az 1952-ben alakult Szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezet koordinálta és gyűjtötte össze a munkákat. Utcánként mást és mást készítettek a szorgos asszonykezek. A Dózsa György utcában babák, drótvázas állatok, a Zöldpázsiton szádák, a Damjanich utca környékén táskák és falvédők készültek, szerdánként pedig a szövetkezet munkatársai összegyűjtötték a kész termékeket.

A csuhéfonásról a Nyitott műhelyben

Líra és jazz a Vízi Színház színpadán