G.E.
Ivan Holub „Temetés” című felolvasóestjét láthatta, halhatta az szépszámú közönség, aki szerda estén a Szarvasi Vízi Színház nézőterén foglalt helyet. Nem igen szeretem a fekete humort és a darab után kutakodva sem találtam semmit, a rövid ismertetőn kívül. A darab főszereplője Milos Pohánka (Korcsmáros György), gazdag mészáros, aki készül halálára, hiszen egy hiper-szuper koporsót rendel magának. Amikor megérkezik éppen a születésnapjára a koporsó úgy dönt, kipróbálja milyen lenne, ha meghalna. Kíváncsi rokonai reakciójára. Tervébe beavatja az orvost (Varga Viktor), aki nem szívesen, de segíti tervei megvalósításában (anyagi ellenszolgáltatásért). A többi jön magától. Angéla, Pohánka húga (Dósa Zsuzsa) határozott nő, nem tétlenkedik, ami jár, az jár gondolkodású, rögtön a tettek mezejére lép. Férje (Benkő Géza), azt csinálja, amit az asszony mond, ha nem is ért vele egyet. A nadrág Angélán van! Márta a sógornő (Brachna Irén), aki szerelmes Pohánkába és remélte, hogy még összejönnek, szomorú, de igencsak felvágták a nyelvét. Fia (Korcsmáros András) éppen hódításra készül Pohánka unokaöccsének (Kiss László) lányát, Irént (Csasztvan Zsuzska) szeretné megkapni, aki viszont szereti, ameddig ki nem derül a fiú valódi szándéka. Irén az egyetlen őszinte ember, akit nem a vonz a pénz.
Elkezdődik az igazság felismerése Pohánka számára, aki úgy gondolta mindenki szereti, rá kell jönnie, a valóságban zsugori vénembernek tartják és alig várták halálát. A családtagok kifelé siránkoznak, miközben harcolnak jussukért, megjelenik Pohánkánál az igazi Halál (Gulyás Attila) és Pohánka rokonai tettei miatt, nem azonnal, de elfogadja az igazi Halált.
A darab nem egy Moliére. „A képzet beteg” azért jobban megírt mese. A történetet könyvben nem biztos, hogy végigolvasnám. (Bocsánat!) De ahogyan előadták az nagyon tetszet. Ezért szeretem a színházat, mert ott megnézek olyan darabot is, amit valószínű nem olvasnék el, esetleg utána. (Ez előfordult már!)
Nekem Dósa Zsuzsa és Brachna Irén játéka kiemelkedett, zseniálisak voltak, főleg az egymással való szópárbajokban. De minden színész nagyon jó volt, másképp nem is lett volna sikeres az este, mindenkiről csak jót lehetne írni. Külön tetszet, hogy maguk a szereplők is nevetgéltek egy-egy mondaton. Tetszet, hogy annyira beleélték magukat a játékba, hogy Dósa Zsuzsa sokszor majdnem felállt a székről, hogy nekimenjen sógornőjének. Varga Viktor egyszer fel is állt, amikor szerepe szerint mennie kellett. Akiről még szólnom kell, az Csasztvan Andás, aki a mesélője, közvetítője volt a történetnek. Remekül oldotta meg feladatát.
A darabot valószínű Varga Viktor, vagy Dósa Zsuzsa rendezte és azt is csak gondolom, hogy Dósa Zsuzsa fordította. Az író nevén kívül a szereplők neve nem volt megtalálható a web-lapon. Amit nem igazán értek miért nem!?
Ami viszont nem tetszet, az az, hogy a mikroportok bizony sokszor nagyon csúnya hangokat adtak.
Ettől az egy zavaró tényezőtől függetlenül a Cervinus Teátrum negyedik előadása is remek este volt. Ilyen felolvasó estéket máskor is szívesen megnéznék.
