Postafiók
2013. szeptember 13-án (pénteken) egy igazán szerencsétlen napon szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen ekkor érkeztek meg a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumba vendégeink a németországi Wittlichből. A nagy napon mindenki az izgatottság lázában égett. Volt olyan, aki már részt vett a kapcsolatban, ismerte a partnerét, szóval rutinosnak mondhatta magát, de akadt olyan is, aki most fogadott először.
A hétvégét szokásos módon mindenki a családokkal töltötte. Szilvanap, szalonnasütések, házibulik, egy kis utazás, lovaglás, tanyaprogram, kenuzás, városok, falvak bemutatása és még sorolhatnám. Nagyjából ezek voltak azok a programok, amikkel a hétvége (is) gyorsan eltelt.
Hétfőn Lajosmizsére látogattunk. Frissensült pogácsákkal vártak bennünket, melyeket jóízűen elfogyasztottunk. Később lovaskocsiztunk, lovagoltunk, istállót látogattunk, szamarat simogattunk. Egy színvonalas bemutató szemtanúi lehettünk, ahol többek között fellépett a puszta ötös és a négyes fogat, nem beszélve a csikósokról. Mindezek után egy ízletes, igazi magyaros ebédet fogyasztottunk el a Tanyacsárdában. A menü gulyásleves és túrós palacsinta volt. Délutáni órákban érkeztünk meg Szarvasra, ahol az ifjúsági táborban röplabdáztunk, illetve zsíros kenyeret fogyasztottunk.
Kedden az első órában német vendégeinket köszöntötte a gimnázium igazgatónője, Kitajkáné Szántai Mária, akik a kedves szavak után megismerkedtek az épülettel. A következő három órában mindenki karon fogta német vendégét, aki bepillantást nyerhetett a szarvasi gimnázium néhány tanórájára. A zord és esős időjárás nem szegte kedvünket afelől, hogy ne gyalogoljunk ki az Arborétumba. Itt tekintettük meg a Mini Magyarországot. Hirtelen „eljuthattunk” gyönyörű magyar városokba: Budapestre, Szegedre, Debrecenbe, Pécsre és még sorolhatnám.
Az utolsó napon Gyulára látogattunk el, ahol két csoportban (magyar és német nyelvű idegenvezetéssel) megtekintettük a várat. A rövid szabadprogram után Szarvas felé vettük az irányt. 18 órakor a népes tömeg a Vízi Színház előtt gyülekezett, hiszen a búcsúest a Szeparé étteremben zajlott. Harmónikával fellépett a három Olasz testvér (Imi, Éva és Pista), majd az apuka is. Mi, magyarok három, míg német vendégeink két dallal koronázták meg az estét.
Sajnos elérkezett a csütörtök reggel is, amikor partnereink Budapest felé vették az irányt. Mindenki könnyes búcsút vett egymástól. Abban a reményben hagytuk el egymást, hogy jövőre Wittlichben ismét találkozunk. Ez alatt az egy hét alatt igazi barátságok szövődtek.
Köszönettel tartozunk Mészáros Tünde és Vidácsné Szurgent Éva tanárnőknek, hogy megszervezték számunkra ezt a tartalmas egy hetet. Úgy gondolom, hogy mindnyájan emlékezni fogunk ezekre az élménygazdag napokra.
Mészáros Tünde
