Most!

Néha van az úgy, hogy elfelejtünk élni. Elvisznek a mindennapok sodrásai, a gondok, a mókuskerék és úgy általában az élet. Pedig megszámolni sem lehet, hogy mennyi dal, vers, regény és film szól arról, hogy ragadjuk meg a napot, éljünk most, mert elszáll, eliramlik az élet.

És itt most nem csak arról van szó, hogy éljünk a mának, hanem arról, hogy próbáljuk meg elsajátítani a most-ban levés technikáját. Hogy bele tudjunk feledkezni a pillanatba, hogy tisztán egyre tudjunk koncentrálni: arra, ami éppen most zajlik.

Miért fontos a most-ban lenni? Miért kell néha kiszakítani magunkat a bennünk folyton kavargó múltból és jövőből? Mert a régi közhely igaz: tényleg gyorsan elmúlik az élet. Valahogy mostanában úgy alakult (nyilván nem véletlenül), hogy számos megrázó eseményről hallottam, és sajnos a közvetlen környezetemben is történtek tragédiák. Ilyenkor az ember újra jobban értékeli a saját életét, a szerettei közelségét, és úgy általában azt, hogy él, és a tragédia nem vele történt.

Főként a gyerekek tartják elénk a legpontosabb és legkegyetlenebb tükröt: ők olyan látványosan nőnek és változnak, hogy egy-egy elmulasztott fontos mérföldkő iszonyatosan tud fájni. S ha valójában tudni akarjuk milyen is a mostban élni figyeljük meg a gyerekeket: ők még nem értik az időt, nekik mindig most van, nem értik, hogy holnap, vagy jövő héten.

Szóval az állandó múltbéli eseményeken való rágódás és a bizonytalan jövő miatti aggódás helyett néha engedjük meg magunknak, hogy csak azzal foglalkozunk, ami éppen most van. Hogy hálát adhatunk azért, amink van, és nem nyűglődünk azért, mi nincs, vagy hiányzik. Ha van mit ennünk, van mit magunkra vennünk és van hol aludnunk, akkor a Föld lakosságának azon elenyésző kisebbségéhez tartozunk, akik ezt megtehetik, és akiket ezért több milliárd ember irigyel.

Ezért aztán most élvezem, hogy tudok írni és olvasni, hogy meg tudom osztani a gondolataimat a jelenkor egyik legnagyobb vívmánya révén.

Nektek mi okoz boldogságot éppen most?

Nóra