Babák Z
Korábban hírt adtunk a Newjság oldalain Anitáról, akinek egy veleszületett betegség miatt négy éve bizonytalanná kezdett válni a járása. Azóta a helyzet romlott, gyakorlatilag négy fal közé zárva élte napjait, ahol mindenben az édesanyja segítségére van utalva. Cikkünk után példátlan módon megmozdult Szarvas, gyűjtés indult a lány megsegítésére. Nagyon gyorsan össze is jött a pénz, sőt, több is a szükséges 914790 forintnál, így soron kívüli elbírálás alapján Anita tegnap megkaphatta a készüléket, ami az ötödik az országban.
Az Otto Bock Hungaria Kft. neurostimulációs területért felelős termékspecialistája, Gelányi László hozta el és installálta Anita lábaira az eszközt, miközben a következőket mondta el:
– Ez egy funkcionális, úgynevezett peroneus stimulátor, ami kifejezetten olyan embereknek lett fejlesztve, akiknek valamilyen oknál fogva, főleg inkább a központi idegrendszeri sérülés, károsodás, vagy a gerincvelőt vagy az agyat érintő olyan károsodás miatt, ami magában a lábfejnek az emeléséért felelős izomcsoportnak a működését is érintette. Nagyon sok esetben az marad vissza ebből az egészből, hogy a páciensek járóképesek lennének, csak mivel lóg a lábfejük, csapós telitalpas járást kezdenek el csinálni, ami szépen lassan elkezdi tönkretenni először a csípőizületét, túlterheli az ellenoldalát, és ez a későbbiekben további panaszokhoz vezet. Régebben ezt műanyag rögzítőkkel, járógépekkel oldották meg, de ezek a rögzítők nem hogy erősítenek, még gyengítenek, rontanak a páciens állapotán. Ezeknél a rögzítőknél az a fő probléma, hogy nem pusztán csak ennek az izomnak a működését helyettesítik, hanem helyettesítenek minden mást, ezáltal gyengül a páciens, elkezd leesni a lábáról – szólt a szakmai magyarázat.
Gelányi László elmondta még, hogy az elektrostimuláció a jövője ennek a terápiának azoknál az embereknél, akiknél az izomcsoportnál az idegi jelet fel tudják erősíteni és egy picit hozzá tudják segíteni a természetes működéséhez, ritmusához az izomműködést, ahogy ez a hétköznapokban is létrejön, az elindít egy regenerációs folyamatot újra, és az izom újratanulja ezeket a mozdulatokat. A tanulási folyamat során egyre visszább veszik az elektromos jelrásegítést, és egyre többet bíznak a szervezetre. Ez hónapokba, évekbe is belekerülhet. Anitánál hosszabb felépülési időre lehet számítani, mondta, miközben az eszközön állította a lábfejemelő izom ingerléséhez szükséges jelet, aminek az erősségét Anita meglepett arcáról viszonylag nagy pontossággal le lehetett olvasni.
Az eszköz közben felkerült Anita lábaira, így elkezdődhetett a tanulás. Szabó Ágnes, a Prima Protetika Kft. területi munkatársa kézbe vehette Anitát, hogy segítsen neki az első lépéseknél. A rossz hír az, hogy Anita tényleg elfelejtett járni. Az első lépések sokáig várattak magukra, mert maga sem hitte el, hogy meg tudja csinálni azt, hogy az egyik lábát a másik elé teszi. Miközben Szabó Ágnes a gyakorlatot mutatta a páciensnek, addig Gelányi László folyamatosan állította az elektromos rásegítés erősségét, hogy minden optimális legyen az új élet kezdetén.
Az édesanya, Zsuzsa, hálás köszönetét fejezte ki a segítségért a névtelen adakozóknak. Kérte, hogy tegyük közzé a nevüket, de ennek most nem tennénk eleget. Egyrészt képtelenség felsorolni a teljesség igényével az összes segítő szándékkal adakozót, másrészt a gyűjtés körül felkorbácsolódott érzelmekre és indulatokra tekintettel – mivel a Newjságon kapott szárnyra Anita szomorú története – szeretnénk élni azzal a jogunkkal, hogy ezzel happy enddel rekesszük be ezt a karácsonyba illő történetet. Elvégre karácsony van.
