Hegedűs Éva
Ajaj – hangzott a sorok közül, amikor a szókimondó doki lelépett a pulpitusról, és a közönség felé vette az irányt. Dr. Csernus ezúttal sem rejtett semmit véka alá. Röpködtek az odamondogatások és az olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak, és ahogy az lenni szokott, néhány néző magánéleti problémái is célkeresztbe kerültek. A sikergyanús amerikai filmekre emlékeztető cím, az Ellentétek vonzásában témakörét boncolgatta a neves pszichiáter április 14-én, a Cervinus Teátrumban, amely előtt egy-két jó tanáccsal az olvasóknak is szolgált.
– A cím már önmagában közönségcsalogató, hiszen mindenki kíváncsi rá, hogyan oldhatná meg párkapcsolati problémáit, vagy min kellene változtatni. Ön szerint mi a baj a párkapcsolatokkal?
– Nagyon sok ember a másiktól várja el, hogy boldog legyen. Vagyis az emberek jelentős része önmagában bizonytalanul alakít ki egy kapcsolatot. Nem ismerik fel azt, hogy ilyenkor nem fog boldogság bekövetkezni, hanem játszmák egymásutánja zajlik, amely nem teszi lehetővé egy harmonikus kapcsolat kialakulását. Mindkét félben ugyanis mindvégig ott marad a kétség: biztosan szeret?
– Ez lenne az egyetlen magyarázat? Mert nagyon sokan a felelősségvállalás hiányára vezetik vissza a párkapcsolati problémák gyökerét.
– A bizonytalan ember nem vállalja a felelősséget, főként, ha érzelmi konfliktusok terén történő felelősségvállalásról beszélünk. Ezzel együtt megjelenik a felnőttség hiánya is. Ezek az emberek még belül nem felnőttek, viszont szeretnének élni a felnőtteknek járó presztízsekkel.
– Ha már említette, a felnőttség, a felnőtté válás problematikája valahol minden előadásában elkerül. Mit ért alatta, ill. ha még nem történt meg, hogyan válhatunk azzá?
– Kemény munkával. Ez nem megy úgy, hogy egyik nap rádöbbenünk arra, hogy milyenek vagyunk, és elhatározzuk, hogy holnaptól minden más lesz, akár egy újévi fogadalom. Kimondani és elfogadni azt, hogy milyen vagyok, hosszú folyamat. Ötvözve azzal, hogyha valaki rájön, hogy ez egyedül nem megy, vagyis segítségre van szüksége. A meghallott mondatokat pedig az illető elkezdi feldolgozni, és rájön, hogy rengeteg olyan tulajdonsága van, amellyel önmagának okoz kudarcokat. Megkezdődik a traumák feldolgozása, ami egyenértékű azzal, hogy nyugodtan tudnak a problémákról beszélni. A folyamat vége az éles helyzetben történő alkalmazás, amit csak nyitott szemmel lehet megtenni. Én azt látom, hogy sokunk hiába rendelkezik a tudással, éles helyzetben megijednek a gyors reakció szükségességétől.
– Az általánosságban igaz, hogy mindenki boldogságra vágyik, még ha nem is mindig tudja megfogalmazni magának, hogy mi is az pontosan. Mik ennek az alappillérei?
– Ahhoz, hogy boldogok lehessünk, rendelkeznünk kell a belső békével. Ha ez nincs meg, akkor kezdődik a másik fél szipolyozása, vagyis őt használjuk fel, hogy boldogok legyünk. Önbizalomhiánnyal nem lehet boldognak lenni, és a mai világban pedig akár merre nézek, az emberek jelentős részének elképesztő önbizalomhiánya van.
– Ez nagyon messzire vezet. Vannak hatékony önbizalom növelő eszközök?
– Az első lépés, hogy rengeteg energiát fordítok arra, hogy elfogadjam és szeressem magam emberként.
