Hegedűs Éva
Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahová született – áll Tamási Áron gondolata örök emlékeztetőül azon az emléktáblán, amelyet Csabacsűdön a kitelepítettek tiszteletére avattak. Április 10-én, hagyományos módon községi ünnepség keretében hajtottak fejet a tragikus múlt előtt, amely több tízezer ember életét változtatta meg gyökerestül.
Szabó Zoltán, a Csabacsűdi Trefort Ágoston Általános Iskola szavalata után Kerek Mihály, a település alpolgármestere mondott ünnepi beszédet. Utalt az országgyűlés határozatára, amely április 12-ét a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjának nyilvánította. Köztudott ugyanis, hogy a II. világháborút követően megszületett az az államközi egyezmény, amelynek értelmében felvidéki magyarok tömegei kerültek át Magyarországra. Ezzel egy időben pedig megszámlálhatatlan magyarországi szlovák család települt át Csehszlovákiába.
– 1945 és 1948 között sok felvidéki magyar családnak csomagolnia kellett. El kellett hagyniuk őseik földjét, a földet, ahol felnőttek, ahová nemzetékek sora kötötte őket. Ahová a közösség és a gyökerek által tartoztak, és ahol más népekkel együtt élve otthon érezték magukat. A lélek nagyobb és titkosabb haza, erősebb, mint a történelmet formáló nagyhatalmak. Megtart és összeköt. Erejét a diktatúrák sem tudták gyengíteni. A felvidéki kitelepítettek emléknapján a fájdalmas múltidézés mellett ünnepeljük ezt a hazát – zárta gondolatait.
Mint kiderült, a csabacsűdiek közül mintegy 30 ember települt át Csatára, onnan pedig több mint 60 lakost kényszerítettek arra, hogy idetelepüljön. A két községet emiatt szoros szálak kapcsolják össze, összetartozásukat pedig 2013-ban testvértelepülési szerződés aláírásával pecsételték meg.
Az ünnepség végén az önkormányzat, intézmények és civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit. Április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján pedig az önkormányzat tagjai Csata községben tesznek látogatást, ahol a két település közösen idézi fel a sorsfordító időszakot.
