Szinte nincs olyan édesanya, aki ne hatódna meg gyermeke ajándékba adott néhány verssorán. A néhány mondatba foglalt köszönet révén egyensúlyba kerül a mindennapos fáradozás és az egy pillanatra sem szűnő féltő gondoskodás, amit minden anya magában hordoz. Május 6-án a meghitt pillanatok és az önfeledt ünneplés keveredett a siratói idősek klubjában. Szülők, nagyszülők és gyermekek közösen ülték körbe a terített asztalt, ebéd előtt pedig néhány anyák napi köszöntő is elhangzott.
– Az idei évben azt szerettük volna, hogy ez nap ne legyen olyan könnyekkel átitatott, mint tavaly – osztja meg Jónásné Krajcsovicz Ágnes gondozó. Tisztában vagyunk ugyanis vele, hogy nehéz ilyenkor az időseknek, hiszen ők már a temetőbe viszik a virágot, ezért szerettük volna, hogy ez a találkozás egy kicsit más legyen.
Hangulatébresztőként ugyan néhány vers nem maradhatott el, ebéd alatt azonban már csak az asztalon sorakozó apró ajándékok és tulipánok idézték az ünnepet. Hrncsjárné Zsuzsa 85 éves édesanyjával együtt érkezett, akivel a mai napig szoros kapcsolatot ápol.
– Neki köszönhetek mindent. Szeretetre, becsületességre, tisztességre, munkára nevelt, és én ezt próbálom a fiamnak és az unokámnak továbbadni – meséli elérzékenyülve.
Deák Márta valamelyest más szemüvegen keresztül tekint az anyaságra, hiszen nevelőszülőként saját fia mellett összesen hat gyermeket nevel. A két legkisebbet, a hat hónapos Valentinát és a húsz hónapos Danit magával hozta az összejövetelre is, és egy percre sem vált meg tőlük.
– Korábban elvégeztem egy ehhez kapcsolódó hatvan órás tanfolyamot. Ott bennünk azt próbálták tudatosítani, hogy ezeket a gyerekeket nem szeretni, hanem nevelni kell. Szerintem ezt a hivatást szeretet és kötődés nélkül nem lehet csinálni. Én nem teszek különbséget saját gyerek és nevelt gyerek között. Amikor megkérdezik, hány gyerekem van, azt válaszolom, hogy hét. Az a szeretetet ugyanis, amit én adok nekik, ők többszörösen meghálálják.
Az örökös édesanya azt sem titkolta, munkája sok áldozattal jár, ami gyakran lelki és fizikai kimerültségben jelentkezik. A mindennapokat szigorú napirend szerint élik, mert ha nem így tennék, könnyen összedőlhetne az aprólékos gonddal felépített kártyavár.
– Annál szebb dolog nincs, mint hogy ilyenkor a gyerekeim engem ébresztenek, nekem mondják a verset, és azt mondják, hogy számukra én jelentem az édesanyát – beszél meghatódva arról a pillanatról, ami gyakran erőt a folytatáshoz.
A siratói idősek klubjában a szerdai nap szinte kivétel nélkül ünnepnapnak számít. Így jövő héten a férfiakat köszöntik, amit vetélkedővel fűszereznek meg.