Hegedűs Éva
Néhány doboznyi magyar nyelvű tankönyv kijuttatásával kezdődött, és a rendszeres nyári táborokig vezetett az út. Papp Dezső egy maroknyi segítőkész csapattal kísérve tizenöt évvel ezelőtt karolta fel a moldvai csángók ügyét. Az első meghívást újabbak követték, az elmúlt években pedig már 4-5 település tett látogatást Békésszentandráson.
Július 9-e és 20-a között a Külsőrekecsinhez tartozó alig 400 lelket számláló Dumbravénről érkezett egy identitástudatot és nyelvi megerősítést kereső csoport. A 17 gyermekből és 3 felnőttből álló küldöttség magyar nyelv, történelem és ének-zene oktatásban vehetett részt, de emellett számos szabadidős programot és kirándulást kínáltak a számukra.
– Nagy reményeket nem kergetünk, tudjuk, hogy ez a tizenkét nap nem váltja meg a világot – hangsúlyozza a főszervező. A kapcsolatot azonban továbbra is tartani szeretnénk, hogyha ezek a fiatalok felnőnek, legyen egy emlékük arról, hogy hova tartoznak.
Július 14-án a csángó magyarok népzenei est keretében köszönték meg a helyieknek a baráti fogadtatást. A közönség eredeti moldvai csángó magyar táncokat, verset és egy csángós beszédet, azaz mesét is hallhatott a határon túli gyerekek előadásában.
– Moldvában, Csángóföldön speciális helyzet van a magyar nyelv terén – vázolja a jelenlegi állapotokat az előadást követően Majzik Tamás pedagógus. Soha nem tartoztak a történelmi Magyarországhoz, kimaradtak a nemzetiségi folyamatokból és a nyelvújításból, ennél fogva egy olyan értékes és archaikus nyelvet, ami egyedülálló. Ehhez azonban egy speciális identitás tartozik. Ha elmegyünk Csángóföldre, és megkérdezünk valakit arról, hogy minek vallja magát, azt fogja válaszolni, hogy katolikusnak. Vagyis vallási, és nem nemzetiségi vagy etnikai alapon tesznek különbséget.
Szerencsére a mintegy 15 éve működő Moldvai Csángómagyar Oktatási Program hozzájárul ahhoz, hogy a nyelvtanuláson keresztül felébresszék bennük az identitástudatukat is.
A csángók már óvodás koruktól, heti 3-4 alkalommal látogathatják a Magyar Házat, ahol a játékos foglalkozásokon keresztül egy „pozitív magyar élménnyel” gazdagítják őket. A pedagógus mindezek ellenére azt tapasztalja, hogy román iskolarendszer és katolikus egyház folyamatos akadályokat gördít a törekvéseik elé, amivel napjainkban is meg kell küzdeniük.
A békésszentandrási utazás egy jutalomtábor volt, vagyis kizárólag a legszorgalmasabbak és kitartóbb tanítványok vehettek részt rajta. A megszerzett élményeket később elraktározhatják a lelkük azon egyre duzzadó szegletében, ahol a magyarságtudatuk szunnyad.
