Hegedűs Éva
Az Ótemplomi Szeretetszolgálat épületében már alig lehetett szabad fogast találni az érkező adományoknak. Három állványon, becslések szerint több mint száz kabát sorakozott, néhány pedig – hely híján – zsákokban vagy a karosszékeken tornyosult.
Ahogyan Szent Márton odaadta a didergő koldusnak köpenye felét, úgy segít az Ótemplomi Szeretetszolgálat is évről évre a rászorulóknak. A jeles naphoz kapcsolódva hagyományosan kabátgyűjtésre kéri a lakosságot, gondolva azokra az emberekre, akiknek komoly problémát jelent egy új ruhadarab vásárlása.
Horváth Anikó lelkész sem érkezett üres kézzel. Kislánya két kinőtt kabátjának keresett helyet az épület közösségi helyiségében, majd végül a többi gyermekruha mellé akasztotta őket.
– Ez az a nap, november 11-e, amikor ide bárki betérhet, hogy hozzon magával egy kabátot, ill. nyugodtan elvihet tőlünk egy másikat. Mindannyian tudjuk, hogy az embereknek szüksége van a saját forrásaik kiegészítésére, rászorulókat pedig mindig találunk – vázolja a szarvasiak szociális helyzetét.
Rámutatott, idén különösen nagyszámú adomány érkezett. A jótevők között a legszélesebb társadalmi rétegek lelhetők fel: jelentős azok aránya, akik abból a kevésből adnak, ami nekik van, de az is gyakran előfordul, hogy a felajánlás név nélkül, váratlanul érkezik.
– Arra biztatok mindenkit, hogy ne szégyellje, ha szüksége van valamire. Kerestek meg úgy, hogy elmondták, látják a sok kabátot, de nem mernek vinni belőlük. Azt válaszoltam, hogy azért vannak, hogy használják őket. Ha úgy adódik, nyugodtan hozzák el a régi kabátjukat, és vigyenek helyette újat – hangsúlyozta.
Kilenc órától rövid áhítatra gyűltek össze a szeretetszolgálat lakói. A lelkésznő párhuzamot vont Szent Márton életét és Keresztelő Szent János cselekedetei között, mivel mindkettőjüket a Jézus iránt érzett szeretet vezérelte, aminek érdekében képesek voltak egyéni érdekeiket félretenni. A közös imádság után a közösségi tér közepére húzták az állványokat, és egyre többen találták meg a téli hónapokban meleget nyújtó, új kabátjukat.
– Van egy nagyon régi, rózsaszín kabátom, de most találtam egy sötétebbet. Nagyon tetszik és kényelmes is. Egyedülálló vagyok, kifizetem a csekkjeimet, ide bejárok az otthonba, itt ebédelek, ennyi az életem. Ez számomra felér egy karácsonyi ajándékkal – mondja Hugyik Jánosné Zsuzsi néni, miközben a többiek a háttérből újra és újra megdicsérik választását.
Sokan nemcsak kaptak, hanem adtak is. Akadt olyan neve elhallgatását kérő hölgy, aki két kabáttal érkezett, és ugyanannyival távozott. Az egyiket az unokája fogja megkapni, a másik pedig majd őt szolgálja ki a leghidegebb időszakban.
Az Ótemplomi Szeretetszolgálat nemcsak ilyenkor, hanem az év minden szakaszában várja a felajánlásokat, a Tessedik Sámuel utca 24. szám alatt található Napraforgó klubba, elsősorban tartós élelmiszer és feleslegessé vált ruha formájában.
