Hegedűs Éva
A díszleteket és a fényeket tekintve úgy tűnik, a Cervinus Teátrum leglátványosabb előadása kerül a napokon belül bemutatásra. A monumentális háttér fegyverropogástól megtépázott, a II. világháború vészterhes hangulatát idézi, de egyben azt is érzékelteti, hogy még a legnehezebb pillanatokat is átvészelik az igazi értékek. A részletgazdag, plasztikus kőfal hasonlata párhuzamba állítható a romok között csatangoló gyerekekkel is, akik bár meggyötörtek és kiszolgáltatottak, egymásba kapaszkodva képesek erőt és hitet meríteni.
– Nagy Szilvia vetette először papírra elképzelését, a megvalósulás pedig nagyon sok szarvasi manufaktúra munkáját dicséri – árulja el Varga Viktor rendező. A díszlet alapszerkezetét és a mozgó kocsikat a szarvasi Salgó Balázs készítette, a boltív teljes – kiegészítő falakkal összesen – 40 négyzetméteres felületének szobrászati munkái és a felület poliureával való szilárddá tétele pedig egy budapesti filmes díszleteket gyártó cég, az NPH Works támogatásával valósult meg. Bevallom, mikor ránéztem, most először éreztem azt, mintha a Győri Nemzeti Színházban lennék.
November 10-én épp az első hang-és fénytechnikai beállás zajlott, ami miatt a színészi játék háttérbe szorult. A próbát szinte percenként apróbb instrukciók és megbeszélések szakították meg, amit meglepő türelemmel viseltek a színházi múlttal még nem rendelkező 7-14 éves gyerekszereplők.
A musical rendezője azt sem rejtette véka alá, hogy nagyon nehéz másfél hónapon vannak túl. A gyerekeket ugyanis meg kellett tanítani arra, hogyan mozogjanak, beszéljenek a színpadon, ill. azt is megmutatta nekik, mitől válik hitelessé egy megszólalás. Az egyik legnagyobb feladat az volt, hogy megtanítsa őket „hallani”, vagyis hogy odafigyeljenek egymásra, és megértsék az elhangzott szöveget.
– Nem számítottam rá, hogy engem választanak – mondja az alig 8 éves Szemenyei Kevin, akinek élete első főszerepével kell megbirkóznia. Úgy érzem, hogy jól bírom a próbákat, és már megszoktam a nézőteret is. Ez volt talán számomra a legnehezebb: legyőzni az izgalmamat.
Varga Viktor ráadásul átültette a történetet a jelenbe. Egy kortól független, örökérvényű mondanivalót fogalmazott meg, mely szerint nem szabad elfelejtenünk emberségesnek maradni.
– Azt hisszük, hogy békeidőkben élünk, miközben 30 év háborúk dúlnak Európában. Mi ezt az egészet úgy vesszük tudomásul, mintha egy tv-show lenne. A hírekben megnézzük, harminc másodpercben megtudjuk, hogy éppen most ki kit robbantott, utána pedig elfelejtjük. Pedig itt több millió ember élete forog kockán, köztük sok-sok gyereké, akik éheznek, és nincs hova menniük. Fel kellene végre ébrednünk, és felülkerekedni az önzésünkön, ami elhomályosította az emberségünk – ad hangot kijózanítóan véleményének.
Radványi-Dés-Korcsmáros-Nemes-Böhm-Horváth klasszikusában a főszerepeket a Szarvason már jól ismert színművészek: Dósa Zsuzsa, Szemerédi Bernadett, Boronyák Gergely, Polák Ferenc és Nádházy Péter játsszák. Az állandóvá formálódó színtársulatba újoncként Timkó János lépett be, aki Hosszú Péter karakterét alakítja.
– Számomra a darab tanúság az, hogy mindenkiben meg lehet találni az emberi pillanatokat. Még a legrosszabb ember életében is van egy olyan tett, ami emberségből fakad. Senki sem fehér vagy fekete, csak jó vagy csak rossz – vallja a színész.
Az előadás főpróbája november 17-én, 14 órától kezdődik, a premierre 18-án, a díszbemutatóra pedig 19-én 19 órától kerül sor.
