Hegedűs Éva
Ezt az alcímet adta dr. Jeney Zsigmond úti beszámolójának, amelynek keretében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy rácáfol erre a kijelentésére, és megismertetni a Szarvasi Városi Könyvtár hallgatóságával a világ legnagyobb és legnépesebb országát. Minden bizonnyal erre a legcélravezetőbb módszert választotta, amihez kapóra jött gyakorlott előadói képessége. A Halászati Kutatóintézet (HAKI) tudományos munkatársaként ugyanis rendszeresen tart szakmai előadásokat, amelyek felépítése jól alkalmazható akkor, ha alig több mint egy óra áll rendelkezésre egy 9,6 millió négyzetkilométer területű és mintegy 1,4 milliárd lakosságú téma bemutatására.
December 2-án az intézményegység sorozatának 12. állomásához érkezett. A beszámolók változatosságát igazolja, hogy a legutóbbi, a beregszászi cigánytelepre fókuszáló előadás után sok tekintetben zongorázható különbségeket láttattak a kínai utazások tanulságai.
Dr. Jeney Zsigmond magyarázatként elmondta, 2002-2014 között munkájából kifolyólag számos alkalommal járt Kínában. A két ország között ugyanis az ezredfordulót követően megnyíltak a tudományos és technikai együttműködések, amit felhasználva a HAKI is együttműködést kezdeményezett a távoli világrésszel.
– Mi azért alapvetően dolgozni járunk, és ezt fontos aláhúzni, mert egyesek meg szokták ezt kérdőjelezni. A munka mellett azért megismerkedtünk a kollégákkal, akik belecsempésztek egy kis turisztikai programot és sok jó vacsorát. Alapjaiban két helyen dolgoztunk: Sanghaj és környékén, ill. a Wuxi nevű városban működő halászati kutatóintézetben. A másik terület, ahová eljutottam, Szecsuán tartomány fővárosa, Chengdu volt, ahol egy komoly takarmányfejlesztő céggel dolgoztunk együtt – határolja körbe azokat a tájegységeket, amiket valamelyest sikerült feltérképeznie.
A szakember elöljáróban mindenkit megnyugtatott, hogy az „unalmasabbnál unalmasabb” halgazdaságokról készült diákat otthon hagyta, csupán néhány pillanatképet villantott fel az ott végzett tevékenységéből.
Helyette inkább a tájak, emberek, ételek tematikát követve jellegzetes életképeket és érdekes információkat osztott meg a közönséggel. Az ottani szociálpolitikát érintve elmondta, sokkal szigorúbb és igazságtalanabb, mint a magyarországi. Ott mindenkinek magának kell gondoskodnia a nyugdíjas éveiről, igaz, a folyamat csírájában már hazánkban is érzékelhető. Gazdaságát tekintve Kína 2014-ben megelőzte az addig első helyen álló USA-t, érzékeltetve, hogy Kínában több mint négyszer annyi lakosság hozza létre ugyanazt a nemzeti összterméket, mint a tengerentúli államban.
Negatívumként említette az egyre súlyosbodó környezetszennyezési problémákat, ami a születendő gyerekek egészségét is nagymértékben befolyásolja.
Előadásában vissza-visszakanyarodott a magyar méretekben gondolkodó ember számára csak nehezen felfogható léptékhez. Példaként említette pl. a Black Friday nevű akciót, amelynek keretében az egyik kereskedőház az első órában másodpercenként 175 ezer eladást produkált.
Beszámolója során érdekes étkezési helyszíni helyszíneket és ételeket kapott lencsevégre. A felsorolásból természetesen nem maradhatott ki a hal sem, amiből Kínában évente fejenként 13 kg-ot fogyasztanak, közel háromszor annyit, mint hazánkban.
– Alapvetően mások vagyunk, és nem könnyű kiismerni egymás gondolkodását, de ha vannak közös célok és érdekek, akkor meg lehet a közös szót találni – üzente befejezésül, hozzátéve, hogy Kínára érdemes odafigyelni.
