Hegedűs Éva
Ha azt a kérdést tesszük fel magunkban, hogy mi teremti meg a karácsonyi hangulatot, a fények, a fenyő és a csillagszóró mellett szorosan ott lesz a felsorolásban a mézeskalács is. A fahéjas-fűszeres illat szinte mindenkinek a várakozás perceit juttatja eszébe, ezzel együtt pedig gyakorta azt a közös munkát is, amit a készítés öröme jelent.
A Mozgáskorlátozottak Szarvasi Egyesületét is valószínűleg ezek az okok vezérelték, amikor jó néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy együtt készítik el az ünnep egyik fontos kellékét. Ez egészült ki azzal a segítő szándékkal, hogy a Karácsonyi Jótékonysági Vásárra is ajánlanak fel csomagokat, remélhetőleg ezzel is gyarapítva a rászorulók számára gyűjtött bevételt.
A szorgos közösség idén december 8-át jelölte ki az egész napos akcióra. Az asszonyok már az előző nap begyúrt tésztával felvértezve érkeztek, amivel még sok teendő volt az első kóstolásig. A szorgos kezek azonban szavak nélkül is értették egymást. Hosszú évek során kialakult forgatókönyv szerint dolgoztak: volt, aki a nyújtásnál segédkezett, mások a formákat szaggatták, és olyan is akadt, aki legszívesebben a sütést felügyelte.
– Valahogy úgy tűnik, hogy évről évre több mézeskalács készül. Ezúttal hat adagot gyúrtak be az asszonyok, amiből fejenként közel kétszáz darab jön ki – újságolja a jókedvű csacsogás közepette Gombárné Bata Mária elnök. Érdekes azonban, hogy nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el. Ha ugyanis több van, többet is fogyasztunk, és a csomagokba is több jut.
A maroknyi csapatot még a kisebb-nagyobb akadályok sem tántorították el a kitűzött céltól. Nyújtófájuknak pl. reggelre „lába kélt”, amit leleményesen egy nagyobb fakanállal helyettesítettek. Eleinte tepsiből is hiányt szenvedtek, mire egyikük gyorsan hazaszaladt, és rövid időn belül a sajátjaival tért vissza. Így aztán néhány óra alatt beborították az asztalokat a csillag, fenyőfa, szív, fenyőfa és angyalka formájú alakzatok, amik hamarosan szinkronban sültek a szomszédos helyiségben.
Eközben mindig volt, aki szóval tartotta a társaságot. Csicsári Lajosné Ica néni a csapat egyik lelkeként szorgoskodott, ill. az asszonyok neki köszönhetik a garantáltan puha mézeskalács receptjét is. Pontosabban a békésszentandrási Lázár Julikának, akitől ő még ’90-es években tanulta. Azóta otthon is mindig ez alapján készíti. Persze azt sem tagadja, hogy van vele munka bőven, a végeredményben azonban még senki sem csalódott.
– 25 dkg méz kell hozzá, amit 5 dkg margarinnal habosra kavarunk. 10 dkg porcukrot is kikeverünk 3 tojással, és beletesszük a fűszereket: 2 dkg szalagória, 1 evőkanál fahéj és egy teáskanál szegfűszeg. Ezt összedolgozzuk, majd összekeverjük a mézes masszával. Mivel a fűszerek hajlamosak csomósodni, újra kikeverjük, hogy végül egy habos, könnyű tésztát kapjunk. Utána tesszük bele a 60 dkg lisztet, és átgyúrjuk. Szobahőmérsékleten nejlonba tesszük pihentetni, másnap pedig lehet sütni – teszi közzé a bevált módszer lényegét.
A nap másik felét az egyesület a díszítésre szánta, amire szükség is volt, mivel késő délutánig elhúzódott. Az összesítés – körülbelüli becslések alapján – közel 1200 mézeskalács lett, amelyekből legközelebb december 17-én, a Jótékonysági Vásáron lehet kóstolni.
