Hegedűs Éva
Régészként valószínűleg felért egy lottóötössel az a lelet, ami több mint egy éve került elő. A Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai ugyanis az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódóan 2015 szeptemberétől végeztek próbafeltárásokat Békésszentandrás mellett. A két hónapos munka során összesen 23, késő császárkori szarmata sírt és teleprészletet tártak fel, valamint két rendkívül értékes, kora avar kori sír is előkerült. A restaurált leleteket február 16-án Gulyás András régész mutatta be az érdeklődőknek.
– Az egyikben nem voltak emberi maradványok, hanem csak lószerszámzat és egy kerámia – idézi fel a mérföldkőnek számító felfedezés pillanatait a szakember. A másikban először csak a rablógödröt és a sír aknáját találtuk meg, ill. a feltárás során előkerült két darab veret, egy szíjvég és néhány csont. A további feltárás során derült csak ki, hogy egy avar fülkesírra bukkantunk, amit aztán kiraboltak. Utolsó nap határoztuk el, felszedjük. Ekkor találtuk meg a rönkkoporsó alatt a teljes lószerszámzatot: két kengyelt, zablát, a hevedercsatot és a hozzátartozó 82 db aranyozott bronz lószerszámveret, valamint 8 db szíjvéget.
A lelet értékét növeli, hogy ebből az időszakból – 7-8. század közepe – a környéken egyedüliként tártak fel egy teljes lószerszámzatot. A másik érdekességet az jelentette, hogy az eszközök női sírból kerültek elő, amiből több ténymegállítás is következik. Részben valószínűsíthető, hogy a tárgyak tulajdonosa családjával együtt kora társadalmának megbecsült tagja volt. Az antropológiai vizsgálatok során továbbá a csontokon olyan elváltozásokat találtak, ami hosszan tartó, fizikai megterhelésre utalt. A combcsonton és a felkaron lévő izomletapadás pedig olyan volt, mint egy férfié, ami arra enged következtetni, hogy az illető nagyon sokat lovagolt és íjászkodott. A leletből az is megállapítható, hogy a hölgy 60 éves kora után hunyt el.
A régészeti kincseket a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával restaurálták, és elkészült a farhám rekonstrukciója is. A feladattal Dombóvári Juditot, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársát bízták meg, aki mintegy két hónapon keresztül dolgozott rajta. A rekonstrukciós rajzokat Koncz Margit készítette.
– Nagyon büszke voltam rá, hogy én kaptam ezt a leletegyüttest, mert ritkán van hasonlóval dolgom – árulta el a restaurátor. Sajnos az gyorsan megállapítható volt, hogy eléggé vastag, rácementálódott korróziós réteg fedte ezeket a tárgyakat. Már amikor kivették a földből, érezhető volt, hogy nemesfémréteg borítja. Ilyenkor nem mindegy, hogy mivel tisztítjuk vagy mibe áztatjuk. Ennyire régi tárgyak esetében arra is figyelni kell, hogy minél gyorsan dolgozzunk, mert a földből kivéve megszűnik a konzerválás, ezzel együtt pedig felgyorsul a romlás folyamata. Ráadásul ezek a vékony darabok nagyon sérülékenyek, ezért különös koncentrációt igényelnek, és ami a legfontosabb, nem szabad tévedni.
A leleteket időközben leltári számmal látták el, és ma már a Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményét gazdagítják. A nagyközönség legközelebb június 24-én, a Múzeum Éjszakáján csodálhatja meg a páratlan felfedezést.
