Babák Z
Április utolsó napján egy új abszurd tragikomédia olvasópróbájára került sor a Cervinus Teátrum Kamaratermében. Soóky László felvidéki magyar drámaíró legújabb művének első olvasására került sor, melynek címe: Dögölj meg, drágám. A szinopszis annyit tudatott, hogy a darab az elmagányosodásról szól. Egy nő szomszédjába költözik egy férfi a panel lakásba, a párbeszéd a két ember erkélyén zajlik, ahol nem látják egymást. Az sem titok, hogy régi kapcsolat van köztük, nem is akármilyen.
Az írót – Soóky Lászlót arról faggattam, milyen érzés egy írását elengedni, hiszen az egyik „gyermeke”…
Úgy tekintek rá, ahogyan a várandóságra, várom a csodát!
– Miért az elmagányosodásról írt?
– Családban élek, de vannak olyan információim, hogy történhetne ilyen. Vissza lehet-e szeretni? Tudjuk-e egymást szeretni? Meg tudjuk-e egymást szeretni, meg tudjuk-e egymást csókolni, ölelni? Meg tudjuk-e egymást ölni? Létezik-e az a fajta kapcsolat? Nyitva marad a kérdés, hogy megöli vagy nem. Magam nem ölném meg, de a közönség az előadás végén döntse el, mert mindenki másképp fog gondolkozni róla.
– Családban él, mégis az magányról ír?
– Soha nem tudtam eldönteni, hogy a közönség mit akar, nem is szeretném, hogy a közönség szeressen engem, de, hogy aggódjon a színészek alakította szereplőkért, azt szeretném. Éreztem, hogy a felolvasás folyamán a színészek ráéreztek mind a két alakra, ez nagyon jó!
A dramaturg Varga Emese.
– Milyen volt a munkafolyamat?
– Volt egy alapötlete az írónak, nagyon kevés „belenyúlás” volt. Egy- másfél éve született meg az alapötlet. A közös munka folyamatos volt, az író írt, én reflektáltam rá. Jó alkotói folyamat volt.
– Az író, a dramaturg ír, a rendező mennyire alakíthatja?
– Varga Viktorral hasonlóan gondolkodunk. Ő is azt látta meg benne, amit én. Elválaszt a fal, a két ember magánya mégiscsak közösség, van köztük összetartozás. Hogy mit játszanak egymás felé közben, mit élnek meg úgy, hogy maguk sem vallják be, mit éreznek. Szakmailag a kettősség, hogy mit lát, mit érez, mit gondol, mit tesz, mert nem mindig azt teszi, amit gondol. Nem zártuk le…
– Nagyon fiatal vagy, hogy idősödő emberek problémáiról írjál és ilyen empátiával. Ez nálad idősebbeknek sem biztos, hogy sikerül…
– Azt gondolom, hogy ha a világról gondolkodunk, akkor nem csak a saját szempontjainkat kell látnunk. Ez nem csak személyes, hanem közösségi rész is. Van egy múltunk, amivel nem nézünk szembe nincsenek feldolgozva a traumáink. Inkább feszültséget, gyűlöletet teremtünk, csak ne kelljen az egészet megbocsájtani. Akár meg is öljük egymást, csak ne kelljen szeretni, pedig csak le kéne ülni, beszélgetni. Az ember, ha jól figyel sokat tanul.
A rendező Varga Viktor.
– Miért ez a darab?
– Beleszerettem! Olvasni kaptam, és beleszerettem, mindenképpen színpadra akartam vinni. Az eredeti Soóky írást kaptam meg, de Varga Emesével is egyformán gondolkodunk.
– Amikor olvastad Zsuzsára és Péterre gondoltál?
– Nem! A történet megfogott, és magával ragadott, nem láttam színészeket közben. Nagyon kegyetlen vagyok, de racionálisan, azonban szubjektíven döntök a rendezést illetően. Sok mindent végig kell gondolnunk, amikor színpadra állítunk valamit, az utóéletben is gondolkodnunk kell. De nagy boldogság számomra, hogy rendelkezésre álltak színészek a Cervinus Teátrumon belül.
– Díszlet, jelmez?
– Mindkettő Nagy Szilvia. Nagyon jó díszletet tervezett megint!
– Bemutató?
– Szeptember eleje Pozsony ősbemutató, 2018. február Szarvas, magyarországi bemutató. Ez több ok miatt is, részben a pályázat szeptemberi bemutatót ír elő, de Szarvason szeptemberben van a Szigorúan tilos! bemutatója, és az Erkel színházban a Csodaszarvas, nem fért bele szeptemberbe.
Mária szerepében Dósa Zsuzsa.
– Milyen Mária?
– Nem tudom! Van egy megérzésem, ami úgy a tizedik oldal környékén született meg. Csak érzéseim, sejtéseim voltak. Van humora – ez nagyon fontos – kicsit szarkasztikus, száraz. A többi meg majd kialakul. Mindkettő tudja ki a másik, és tudják, hogy a másik is tudja, de sok idő telik el, mire kimondják. Most a motivációkat kell megtalálni. Ki kell bontani, de ez a próbafolyamat.
– Mi Péterrel csak ma kaptuk meg a szöveget, a többiek (Soóky László, Varga Emese és Varga Viktor), arra voltak kíváncsiak megérezzük-e a figurát, jól van-e megírva dramaturgiailag. De, ahogy mondtam a tízedik oldal környékén mindketten ráéreztünk. Az író azt is akarta látni, hogy min kell változtatnia a szövegen, ami segíti a másik szereplőt.
– Neked nem újdonság a kétszemélyes játék…
– Azért szeretem az ilyen szerzői darabot, amit soha senki, sehol nem játszott, mert ez alakítható. Ez jóval több lesz, mint amit ma felolvastunk. Tetszik, izgalmas, és majd kialakul. A Jó éjszakát, mamához képest, itt „lebeg” a vége, de nekem el kell döntenem, milyen lesz számomra a vége, mert nekem tudnom kell. A közönség meg majd eldönti a maga verzióját.
Árpád szerepében Nádházy Péter.
– Mit kell tudunk Árpádról?
– Nem tudom még. Ahogy olvastam, nekem nagyon tetszett, követhető, érthető, megérthető. Nyilván rezonál egy csomó dolog bennem. Sok helyzettel találkoztam már életem során. A megbocsájtás nekem soha nem okozott gondot – ez habitusomból is adódik. Ha gondom van, olvasok és alszom rá egyet, másnap másképp gondolkodom – nem oldódik meg semmi, de újragondolva másképp látom és könnyebb megoldást találni.
Galambos Edit
Fotó: Babák Zoltán
