Egy hang a múltból, egy könyv a jelennek

Vannak találkozások, amelyek kitörölhetetlenül beleégnek az emberbe. Lehet, hogy nagyobb változást nem indítanak el, és az is megeshet, hogy nem erősödnek baráti kötelékké, mégis valahol legbelül mély, láthatatlan gyökeret eresztenek. Ezt érezhette Sindely Pál mintegy hatezer tanítványa is, akik közül többen az évtizedek alatt sem fakuló emlékeiket idézték fel a legnagyobb közösségi portálon a nagybetűs tanár úrral kapcsolatban. A szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola egykori matematika-földrajz szakos pedagógusát jellegzetes barna köpenyéről és szerény, tiszteletet parancsoló, határozott egyéniségéről ismerte mindenki, emberszeretete pedig nem ismert határokat.

Talán ez utóbbi az, ami miatt szinte mindenki a szívébe zárta. Akkurátus férfi volt, irigylésre méltó tárgyi tudással azokról a szakterületekről, amelyek az egész életútját meghatározták. Mindennek az origója azonban szülőfaluja, Csabacsűd volt, ahonnan sohasem tudott és nem is akart véglegesen elszakadni.

Az itt élőket is megajándékozta. Először 2014-ben, önálló településsé nyilvánításának 90. évfordulóján, amikor Csabacsűd története és népélete címmel megjelent az első helytörténeti monográfia. S bár nem tervezte, helyi közösség igényeit és az egyre gyarapodó képi és írásos dokumentációt látva másfél évvel ezelőtt ismét rászánta magát az írásra. Alig néhány hete látott napvilágot a könyv folytatása, Csabacsűdi emléktöredékek címmel, amelyről senki sem sejtette, hogy ez lesz egyúttal a búcsúajándéka is.

– Ennek a kötetnek az első fele olyan, mintha múltkor íródott volna – taglalja az alig egy hete rögzített telefonos beszélgetésünkkor a kötet koncepcióját. – A felépítés is megegyezik, mert részben a régmúltról szóló anyagok vannak benne, részben pedig a 2014 óta napjainkig történt eseményeket is dokumentáltam. A könyv másik felében azok a történetek olvashatók, melyekben az 50-60 évvel ezelőtti csabacsűdi tanyavilágot visszaálmodtam, és leírtam a gyermekkorom történéseit. Ezt az anyagot már korábban is gyűjtöttem, de mostanra értem a végére – visszhangzanak fáradthatatlanságról árulkodó szavai, amit csak a nem sokkal korábbi balesetéből adódó hosszabb sóhajok szakítottak meg.

Az írásokban megelevenednek többek között a csabacsűdi pásztorvilág, kovácsmesterség, az aratás és a cséplés jellegzetes mozzanatai, és visszaidézi a tanyasi élet emblematikus képeit is, köztük a frissen sült kenyér illatát vagy a tovarobogó mozdony füstjét.

– Bár a téli időszak nagyon nehéz volt, volt ennek a tanyavilágnak egy szépséges oldala. Nem messze voltak egymástól a tanyák, ismerték egymást az ott élők, tudták egymás mozzanatait, együtt éltek a természettel. Minden olyan emberléptékű volt. Ez a figyelem és emberség pedig a mai világból nagyon hiányzik – üzeni téren és időn túl a tanyavilág szülötte.

Hozzátette, bát nem sírja vissza ezeket az időket, nagyon fontosnak tartja, hogy az emléküket a jövő számára megőrizze.

Ezt tesszük mi is. Őrizzük az emlékét, és utolsó munkája által magunkkal viszünk egy szeletkét abból az örökségből, amit hátrahagyott. A kötetből 500 példány készült, amelyeket a Csabacsűdi Könyvtárban és június 24-én, a csabacsűdi falunapon is árusítanak.

Az interjú június 16-én, két nappal Sindely Pál halála előtt készült. Hiszem, hogy a jó lelkek csillagként élnek tovább.