Hegedűs Éva
Akárcsak a népmesékben a főhősnek, Balczó Balázsnak is több próbatételt kell kiállnia, hogy végül elnyerje „méltó jutalmát”. A vándorútja két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a tehetséges szarvasi harmonikás elhatározta, zeneakadémián folytatja tanulmányait. A célért egy egész város fogott össze. Többhónapos gyűjtőakciót köszönhetően végül sikerült megvásárolni azt a Borsini konverteres harmonikát, melyet hamuba sült pogácsaként a hóna alá téve elindult a felsőoktatás felé vezető rögös úton.
– Nagyon nehéz bekerülni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harmonikaszakára. Többnyire csak kétévente vesznek fel új hallgatókat, és az előzetes tapasztalatok azt mutatják, hogy páratlan évben nem igazán szerencsés jelentkezni. Nálam ennek ellenére úgy alakult, hogy 2015-ben felvételiztem. Nagyon izgultam, de hangszerből végül maximális pontszámot kaptam, szolfézsból pedig alig néhány pontot veszítettem. Így nem volt más választásuk, velem együtt összesen öt harmonikást fel kellett venniük – emlékszik vissza Balázs a második nagy próbatételre.
Szeptemberben tehát a szarvasi zenész megkezdte tanulmányait a fővárosban, és ezzel szinte párhuzamosan a solymári középiskolában is pedagógusi munkát vállalt. Hétről hétre tíz növendékkel foglalkozott, akikkel szinte baráti kapcsolatot alakított ki. Azt mondja, bár tartja velük a „három lépés távolságot”, nagyon megszerette őket. Eredményességét az is jól tükrözi, hogy jövőre tovább bővül a kör. Óbudán újabb hat diákkal ismerteti meg a közkedvelt hangszer alapjait.
Balázs a szarvasiakról sem feledkezett meg. Nyáron a Zenepavilon rendszeres fellépőjeként mutatja meg a tanultakat. Elsőként – némi helycserét követően – július 2-án állt fel az otthon illatát magában szívó deszkákra. Közel félórás műsorában vizsgadarabjaiból szemezgetett, a közönség elismerő tapsaival övezve. Köztük volt édesanyja is, a távoli padok egyikéből pedig egykori tanára, Iváncsó József hallgatta a muzsikaszót.
– Nagy öröm egy pedagógus számára, ha azt hallja, hogy a növendéke már túlszárnyalja a tanárát is. A zeneakadémia persze már egy másik szint, egy világszínvonal. Ezek az intézmények a legmagasabb színvonalú oktatást nyújtják a tanulóknak, ahol már nemcsak a szórakoztatásról van szó, hanem különböző technikák, előadóművészeti stílusok megismertetéséről is. Úgy látom, Balázs jó úton jár, előtte az élet, és még sok mindent elérhet – fűz nagy reményeket tanítványa jövőjéhez a Chován Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola tanára.
A próbatételek természetesen a tanév során sem kerülték el a „legkisebb királyfit.”Az elméleti tantárgyak ugyanis nem tartoztak a kedvencei közé, annak ellenére, hogy belátta, ezek nélkül nem lehet teljes értékű a zenei műveltsége. A fellépések mellett több versenyen is indult. Egyike ezeknek a közszolgálati televízióból ismert Virtuózok, ahol több mint 300 induló közül bejutott a legjobb 28 közé.
– Nem készültem arra az adásra, fontosabb volt az egyetem és a tanítás. Ezért teljesen jogosan nem jutottam tovább, mert nem játszottam jól. Nem szégyellem beismerni, mert azt is láttam, hogy olyan zenészek jutottak tovább, akik teljes mértékben megérdemelték – összegzi csöppet sem csalódottan a történteket.
A napokban tartott VIII. Paksi Harmonika Fesztivál egészen másképp alakult. A nemzetközi versenyen Balázs eddig háromszor indult, és minden alkalommal a második helyen végzett. Idén tanítványát is magával vitte, aki korcsoportjában egyedüli magyarként harmadik lett, míg ifjú tanára bizonyított, és megnyerte a versenyt.
Mint tudjuk persze, a mesékben a főhősnek három akadályt kell leküzdenie, és Balázsnak is hátra van még a legnehezebb. Az egyetem végén arról kell majd határoznia, hogy a pedagógusi vagy a művészsorsot válassza-e. Azt mondja, egyelőre ezzel nem foglalkozik, bár egyiket sem zárja ki teljesen. Most minden jó úgy, ahogyan van, és ha majd újabb útelágazáshoz ér, remélhetőleg ismét a legjobb döntést hozza.
