Babák Z
A Békés Megyei Önkormányzat és Szarvas Város Önkormányzata közösen rendezte a nemzetiségek napja alkalmából a Békés Megyei Nemzetiségek Napi Díszünnepséget. A házigazda önkormányzat nevében Babák Mihály polgármester köszöntötte a vendégeket.
“6 nemzetiség él békében, barátságban, tiszteletben megyénkben”, jelentette ki Tolnai Péter, a Békés megyei közgyűlés alelnöke, aki elmondta, hogy a díjakat olyan emberek kapják, akiket a saját közösségük javasolt.
Fülöp Attila egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár egy szabadkai rendezvényen olvasott feliratot idézett, ami szerint “nem az számít magyarnak, akinek a nagyszülője magyar volt, hanem, akinek az unokája is az lesz”. Azért tartotta fontosnak ezt elmondani, mert “ahogy ez igaz a határon kívüli magyar nemzetrészekre, ugyanígy igaz azokra a nemzetiségekre, akik itt élnek, Magyarországon”.
– Az a céljuk és az a feladatuk is, hogy azt a kultúrát, amit a szülőktől, nagyszülőktől, dédszülőktől örököltek, azt a nyelvet és azokat a szokásokat tovább tudják adni ne csak a fiuknak, lányuknak, hanem majd az unokáknak is – fogalmazott.
Az idén öt díjat vehettek át: a cigány nemzetiségű Ásós Géza, a Battonyai Szerb Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, a Purdi Mihály Román Kulturális Egyesület és a német nemzetiségű Szelényi Ernőné kapta.
A szlovákság az idén a szarvasi Nobik Erzsébetet evangélikus lelkészt jelölte a Békés Megye Kisebbségéért Díjra. Méltatásaként a következő hangzott el:
Nobik Erzsébet 1940. július 26-án született Szarvason Hrabovszky Erzsébet és Nobik Ernő, szlovák gyökerű szülők egyetlen gyermekeként. A jó képességű, ambiciózus lány az érettségi bizonyítvány megszerzése után gyógyszerészeti szakon szeretett volna továbbtanulni, de mindezt az akkori politikai viszonyok nem tették lehetővé számára. Őszinte jóakarói buzdítására jelentkezett az Evangélikus Teológiai Akadémiára, ahol már első éves hallgatóként megértette, hogy életét a politikánál nagyobb hatalom, a kegyelem és a szeretet ura, Jézus vette kezébe és az utat is Ő határozza meg számára. 1977. március 27-én iktatták szolgálatba, a Csabacsűdi Evangélikus Gyülekezet lelkészi állását töltötte be. A lelkésznő széleskörű ismeretének köszönhetően a gyülekezeti élet szépen formálódott, a tanyai lakosok beköltözésével a település ebben az időben népesült be. Kezdeményezésére újították fel az evangélikus templom tetőszerkezetét.
Mint aki egészséges büszkeséggel vállalta szlovák származását, teológiai gyakorlati szolgálatait is szlovák gyülekezetekben végezte. Ily módon gyakorolhatta a közép szlovákiai nyelvjárást, mely egyben a szarvasiak sajátja is.
58 évi lelkészi pályája során szolgált Galgagyörkön, Váckisújfaluban, Kondoroson, Csabacsűdön és szülővárosában Szarvason, az Evangélikus Új- és Ótemplomban egyaránt. Az Ótemplomban parókusi és igazgató lelkészi rangban végezte szolgálatát. Nevéhez fűződik az Ótemplom 1988-ban történő felújítása a felszentelés 200. évfordulóján. Szolgálatát 1981. február 22-én fejezte be a településen, ezután a Szarvasi Ótemplomi gyülekezet meghívására az ótemplom lelkésze lett.
Bekapcsolódott a Magyarországi Szlovákok Szövetsége és az Országos Szlovák Önkormányzat munkájába. Utóbbi felkérésére és a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából sok éven át végzett utazó lelkészi szolgálatot az ország szlovákok lakta településein, ahol nem volt, vagy nincs szlovák nyelvet beszélő lelkész. Sok településre még ma is gyakran vissza-visszahívják. Fáradhatatlan ebben a szolgálatában, tudja, hogy örömöt visz azok lelkébe, akik anyanyelvükön értik meg igazán a Biblia üzenetét. Máig is élő kapcsolatot épített ki szlovákiai, romániai és vajdasági evangélikus gyülekezetekkel. Rendszeres szervezője és lebonyolítója volt a nyári szlovák evangélikus hitéleti gyermektáboroknak.
Szarvason – havi rendszerességgel – ma is ő tartja a szlovák nyelvű istentiszteleteket. Szeretik őt hallgatni és meg is értik igehirdetéseit, mert az alföldi szlovákok által beszélt nyelvjárásban prédikál. Ha helyettesíteni hívják – immáron nyugalmazott lelkészként – magyar nyelvű szolgálatokat is vállal. Soha nem tett különbséget nemzet és nemzet között, mert gondolkodását humanitárius szemlélet vezérli. Korát meghazudtoló energiával ma is szorgoskodik, sorsát az Istenre bízva. Kérdésünkre, „hogy telnek napjai?”, válaszában Máté evangélista példázatát beleszőve, szerényen csak így felelt: lelki és kétkezi munkával mindaddig, amíg Uram nem szólít és nem mondja: „Jól van, jó és hű szolgám…………menj be a te Uradnak örömébe”
Nobik Erzsébet a könnyekig meghatódott, amikor meghallotta a jelölését.
– Az ember nem a kitüntetésért csinálja, egyáltalán nem, de amikor értékelik a munkáját, az nagyon jól esik. Én mint lelkész szolgálom az én nemzetiségemet, de ugyanakkor az anyanyelvemmel is, azzal, hogy hálás szeretettel az őseim iránt ismerem el azt, hogy szlovák parasztcsaládban vannak a gyökereim, és olyan sok értékes ajándékot kaptam tőlük, rajtuk keresztül. Ugyanakkor az én drága uramat, az Úrjézust szolgálom, hogy az embereknek ebben a mai, összekuszált világban valami fénysugarat, valami lehetőséget mutassak arra, hogy van kiút, van békesség, van megbékélés, van értelme az életnek – mondta az átadó után Nobik Erzsébet.
