in ,

Három év elteltével újra kitárult a Szlovák Tájház kapuja

2015 októberében zárt be ideiglenesen a Szlovák Tájház, bár akkor még nem lehetett tudni, hogy mennyi időre kell búcsút venni az épületben őrzött tárgyi emlékektől. Szerencsére alig több mint fél évvel később megegyezés született, és aláírta a Szarvasi Szlovák Önkormányzat az adásvételi szerződést a Szirén Ruházati Kft.-vel. Az anyagi forrást az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Nemzetiségi Főosztálya biztosította, ahonnan 10 millió Ft támogatás érkezett. Ezt egészítette ki a nemzetiségi önkormányzat, ill. a Határon Túli Szlovákok Hivatalától elnyert 5000 euró, amelyet ugyancsak erre a célra fordítottak.

Frankó Anna, a nemzetiségi önkormányzat elnöke a július 20-án tartott átadó ünnepségen elmondta, egy teljes évet vett igénybe az Örökségvédelmi Hivatal engedélyeztetése, amely nélkül nem kezdődhettek volna meg a felújítási munkálatok. Ez 2,7 millió Ft-ba került, amit önerőből fedeztek. A hivatal először csak az ingatlan külső felújítására bólintott rá, amelynek a költsége 7 millió 847 ezer Ft volt. Három cég közül a legkedvezőbb ajánlatot az Integrál Építő Zrt. tette, vagyis ők végezhették a kivitelezést. Alvállalkozóként Molnár Levente egyéni vállalkozó kapcsolódott be a munkálatokba. (Érdekesség, hogy a cég korábbi elnöke, Bődi János e falak között töltötte első éveit, 1948-1954 között. Gajdos Attila önkormányzati képviselőnek ugyancsak személyes kötődése van az épülethez, mivel a dédnagyapja ebben a házban született – szerk.)

– A tetőszerkezet faanyaga teljesen új, és rovarirtó szerekkel kezelték le. Az utcafront felőli nádtető 3 m hosszan ugyancsak új, ill. a tető gerince is teljesen új nádazással készült. Elöl és hátul csak felújítás történt. A külső falat leverték, és két rétegben vonták be agyagos sárral, majd kimeszelték. A csapadékelvezetésre egy méter szélességben gyöngykavics járda került. A legégetőbb az utcafront felőli lábazat volt, mert már 10 cm-es nyílás tátongott. Be lehetett az utcáról nyúlni a tisztaszobába. Ez mára teljesen eltűnt – ismertette a beruházás részleteit.

Hozzátette, az elmúlt másfél hónap a takarítással, az épület berendezésével telt, melyben közel negyvenen működtek közre.

Emellett már folyik egy másik pályázat elbírálása is, amelyet a tisztaszoba falfestésére és a díszítőfestő munkálatokra nyújtottak be a Lechner Tudásközponthoz, „Műemléképületek helyreállítása” címmel. Ennek költsége 3 millió 810 ezer Ft, melynek a felét ugyancsak önerő fedezi, de segített Szarvas város önkormányzata is. Nyertes pályázat esetén ugyanis a hiányzó 405 ezer Ft-ot rendelkezésre bocsájtja.

Babák Mihály polgármester emlékeztetett, „hosszas civódás” előzte meg az első lépéseket, de végül az idő mindent elrendezett. Egyúttal köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítettek a tót hagyományok megmentésében és az utódok felé történő átörökítésében. Vallja, ha a jó emberek összefognak, előbb-utóbb célba érnek, s ennek köszönhető az is, hogy Szarvas város az utóbbi időszakban látványos fejlődésen ment keresztül.

Paulik Antal a magyarországi szlovákok országgyűlési szószólója arról beszélt, hogy amióta nem háromgenerációs családok élnek együtt, egyre fontosabb, hogy a népi kultúra tárgyi emlékeit bemutassák a mai kor generációjának. Példaként említette személyes történetét. Mint mondta, tanyán töltött gyermekkori éveinek köszönhetően ő még jól emlékszik az őt körülvevő tárgyakra, városban nevelkedett lánya esetében azonban ez már közel sincs így. Hasonló a helyzet az írott szellemi hagyatékkal is. Egyre kevésbé értik a nyelvet, éppen ezért felértékelődött a tárgyi emlékek továbbvitele.

Igor Furdik szlovákiai főkonzul rámutatott, az átadó ünnepség a munka, az összefogás és az örökség mellett a jövőről is szól. Reményét fejezte ki, hogy az épület a jövőben megtelik látogatókkal, a programok pedig vonzzák a közönséget.

A tájház hétfőtől várja a látogatókat. Mivel egyelőre nem rendelkezik működési engedéllyel, ezért ingyenesen megtekinthető.  A tervek szerint ősszel felszántják az épület mögött elhelyezkedő udvart is, és gyakorlókertet alakítanak ki a Szlovák Általános Iskola osztályai számára. Jövő nyáron citeratáborok szervezését helyezték kilátásba, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a házba ismét élet költözzön.

in

Mese nyelvén a bátorság, a leleményesség, a hit

Július 25-én – szerdán este – folytatódott a VII. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál a 9. versenyprogrammal, a Zentai Magyar Kamaraszínház magyar népmese alapján Az égig érő fa című mesejátékot mutatta be a Szarvasi Vízi Színház színpadán. A mese rendezője Crnkovity Gabriella.

A történet főszereplőjének, Jánosnak a kondáslegénynek (Virág György) bátorságra, hitre és leleményessége volt szüksége ahhoz, hogy elinduljon Etelkáért, a királykisasszonyért (Verebes Judit) az égig érő fa tetejére. És János elindul Kurtával, a kurta-farkú malaccal (Szilágyi Áron), aki végig őszinte, barátként, segítőtársa lesz a nehézségek legyőzésébenben, a csodák átélésében. Úgy indulnak neki a fának, hogy nem is sejtik milyen kalandok várnak rájuk.

„Odafönt aztán János megtanulja, mit jelent élni a lehetőséggel, milyen is az a hely ahol még a madár se jár, hogy miért nem szabad bemenni a tizenkettedik szobába, milyen a szerelem első látásra, mit jelent az, hogy „ha addig élek is”, milyen az, amikor a jó tett helyébe jót várj, és hogy a gebéből is lehet táltos. Megismeri a félelmet, a szerelmet, a barátságot, a rosszindulatot, a jó szándékot, a fájdalmat és a boldogságot is. Senki sem születik hősnek, de talán egy kicsit azzá válhat, ha tiszta szívvel és nyitott lélekkel járja az útját. János a lélek útján, a felnőtté válást is átéli.” – írja a szinopszis.

A Zentai Magyar Kamaraszínház ezzel a csodálatos mesével a lélekhez szólt, és, hogy célba talált, az a gyermekközönség reagálásából érezhető volt. Végig izgatottan drukkoltak Jankónak és Kurtának, az előadás végén pedig hangosan is kifejezték, hogy nagyon tetszett nekik az előadás, hiszem, hogy a lélek dolgait is megérezték a kis nézők. Nagyon jól felépített játékot láttunk, nagyon jó szereposztásban, szívvel lélekkel előadva.

Az előadás további szereplői: A kétségbeesett Király – Nešić Máté, a gonosz Főkamarás – Dévai Zoltán, Sárkány, a háromfejű – Nešić Máté, Papp Arnold, Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Bajvan, a varjú – Dévai Zoltán, Róka, aki segít – Nešić Máté, Vasorrú Bába, akinek tervei vannak Jánossal – Lőrinc Tímea Pataki Gyűrű-díjas, a gebéből Táltossá változott ló – Papp Arnold.

Színpadra alkalmazta és a dalszövegeket írta Lénárd Róbert, a zenét Bakos Árpád szerezte, jelmeztervező Aleksandra Pešić.

Kedves, szívet melengető mesét láttunk a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásában.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Mese nyelvén a bátorság, a leleményesség, a hit

Ágoston Béla

Ágoston Béla, a polohisztor zenész