Hegedűs Éva
Igazi látványossággá nőtte ki magát az az óriás méretű perzsaszőnyeg, amely az Art-Kelim Kft. öcsödi üzemében készült. Július 24-én folyamatosan érkeztek a kíváncsiskodók a Hunyadi János Katolikus Általános Iskola tornatermébe, ahol mindössze egyetlen napig volt teljes pompájában látható a kézműves remek. Igaz, a 7,3 m széles és 20,8 m hosszú szőnyeget már hetekkel korábban a helyszínre szállították, takarítás és szegés miatt azonban eddig csak a hátulját lehetett megtekinteni.
– Minden nap nem lehet ilyet látni. Bár öcsödi asszonyok keze munkáját dicséri, azért mi is büszkék vagyunk rá. Fel sem tudom fogni, hogy mennyi időt és áldozatot követelt ez a készítőitől. Hatalmas élmény számomra itt lenni – mondta egy békésszentandrási anyuka, aki gyermekeit is magával hozta.
Valóban. Időben mérve három és fél évet ölelt fel a projekt. A tényleges munka 19 hónapot vett igénybe. Az Art-Kelim Kft. – vetélytárs nélküli közbeszerzésben – nyerte el a megbízást, 2016 elején pedig megkezdődött az előkészítés. A speciális fonalak beszerzése és azok egyedi árnyalatra történő festése közben hosszú hónapok teltek el. Ennek megoldására egészen Hollandiáig kellett utazniuk, három szín egy ottani festődében készült el. A megrendelő azt is nyomon követte, hogy a szőnyeg pontos mása legyen az eredetinek, ezért rendszeres egyeztetésekre került sor a Parlament műszaki osztályával. A csomózás 2016 december végén kezdődhetett meg, de a szövőszék beállítási problémái miatt 10 cm elkészülte után mindent újra kellett kezdeni. Attól kezdve már nem volt megállás, egészen 2018. július 10-ig, az utolsó csomóig.
A szőnyeg pontos mása az elődjének, amely még 1970-ben került az Országház felsőházi társalgójába. Czuczi Ernő, a cég ügyvezetője elmondta, az amortizáció javarészt abból fakadt, hogy a rendszerváltás után megnyitották ezt a részt a nagyközönség előtt, vagyis nagyságrendekkel többen koptatták egyszerre.
A műhelyben hét asszony dolgozott egymás mellett a 8,3 m hosszú gigaszövőszéken, naponta 5-6 cm-t haladva. Köztük Labancz Andrásné, aki gyakorlatilag a szövőszék mellett nőtt fel. 14 éves korában került a szövödébe, az egyetlen nők számára elérhető munkahelyre a faluban. Élete a csomók és a minták körül forgott, végül negyven éves munkaviszony után innen ment nyugdíjba is. Az elmúlt hét év mégsem pihenéssel telt. Az alkalomszerű megrendelések miatt ma is gyakran foglalja el jól megszokott helyét, és lát hozzá a megfeszített munkatempót és fegyelmet igénylő feladatnak.
– Az évtizedek során belénk rögzült ez a munka. Nem fáradtam még el, és persze jól jön az a kis nyugdíj kiegészítés is. Most pl., amikor elkészült a szőnyeg, olyan hiányérzetem volt. Az elvégzett munka jól eső érzését furcsa üresség váltotta fel, és a bennem motoszkáló kérdés, hogy mit fogok holnap csinálni – árulja el Margitka néni.
Azt különösen fájlalja, hogy ezúttal nem sikerült megörökítenie a remekművet. Eddig ugyanis minden szőnyegről fényképet készített, de most időhiány miatt ez elmaradt. Abban reménykedik, hogy az ígéretből belátható időn belül valóság lesz, és társaival együtt látogatást tehet a perzsaszőnyeg új otthonába.
A több mint ötszáz kilogramm össztömegű szőnyeget ma szállítják a Parlamentbe. Becslések szerint 14-16 markos legényre lesz szükség, akik felcipelik a 42 millió Ft értékű kincset a harmadik emeletre, ahol remélhetőleg évtizedeken keresztül lesz néma hírmondója Békésszentandrásnak és a fáradhatatlan öcsödi szövőnőknek.
