Július 29-én vasárnap késő délután Tóth Péter Lóránt eső miatt elmaradt József Attila estjét Vasútállomás címmel láthatta a közönség, a Vers a víz fölött házigazdája Bíró Gyula főiskolai mestertanár a Gál Ferenc Főiskola szarvasi gyakorlóintézmény igazgatója volt.
Tóth Péter Lóránt Latinovits- és Radnóti- díjas és kunszentmiklósi előadóművész, versvándor, aki szabadidejében járja a Kárpát-medence területét, és népszerűsíti a költészetet. Két éve már láthatta őt a Vízi Színház közönsége, akkor magyar költők verseiből válogatott Nem tudhatom címmel, de akkor nem egyedül állt színpadron.
Vasárnap József Attila írásaiból állított össze egy anyagot – egy belső monológot, amit gyöngyszerűen fűzött fel, hogy egy kerek történetté alakuljon tolmácsolásában. Itt a belső monológon van a hangsúly, amely párbeszéd önmagával, sorsával, szeretetéhségével, ami végigkísérte életét. Tóth Péter Lóránt József Attila bőrébe bújt, a költő mondataival szinte sikoltott az életért, a szeretetért. Katarzist teremtő előadást hallhattunk.
Tóth Péter Lóránt 2016.12.11-én Tóth Líviának adott interjúban, arra a kérdésre, hogy Miért éppen József Attilával kezdte újra a szavalást? a következő választ adta: „A versmondó olyan verset választ, amellyel egy kicsit önmagáról is tud beszélni. Nekem sokáig ilyen volt József Attila. Szerettem volna olyan órát tartani a gyerekeknek, amely nemcsak versekből áll, hanem József Attila életéről is szól. Próbáltam közös pontokat találni József Attila és a mai fiatalok életében, s arra törekedtem, hogy erőt merítsenek a költő sorsából. Olyan helyekre is eljutottam, ahol nagy szegénységben élnek a gyerekek, árvaházakban léptem fel, és az előadásommal azt hirdettem, hogy minden emberben van tehetség, és mindenkire vár valami lehetőség. József Attila az ő árvaságában és szegénységében is megpróbálta előhozni magából ezt a tehetséget, mely nála a költészet és az írás volt.”
Tóth Péter Lóránt saját gondolatai tökéletesen kifejezik hozzáállását a költőhöz, és azt, hogy miért József Attilát választotta.
Érdemes volt várni az estére!
Galambos Edit