Hegedűs Éva
Bár a naptár szerint még több mint két hét van hátra farsang időszakából, Békésszentandráson biztosra mentek. Február 8-án egy családi délutánnal egybekötött kiszebábégetésre invitáltak kicsiket és nagyokat, bízva abban, hogy a leghidegebb évszak valamivel hamarabb kereket old. A Körös Művelődési Ház és Könyvtár munkatársai Hrncsjárné Dorogi Máriát, a vitéz Sinka Mátyás Alapítvány létrehozóját hívták segítségül, aki beavatta a részvevőket az ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományokba és a helyi vonatkozású szokásokba.
– A település múltjában kutakodva sikerült kiderítenem, hogy az atalaki tanyavilágban élő emberek és a békésszentandrási szegényebb, ill. módosabb emberek is részt vettek a farsangi mulatságokon. Az itt élők egészségi állapota tél végén már leromlott, és vágytak a fényre, amiből ilyenkor már kevés jutott. Különösen megfogott, hogy vitéz Sinka Mátyás, az alapítványunk névadója és a tanyavilágban élő emberek bálokba is eljártak. Szép ruhát öltöttek, és az sem volt ritka, hogy ott találták meg a jövendőbelijüket – mesélt a régmúltról a fiatal hallgatóságnak.
Marika néni a kiszebábégetésről is sok emléket őriz. Az első élményeit erdélyi útja során gyűjtötte, ahol ilyentájt minden falu határában égett a tűz. Hazaérkezve a Hrncsjár Tanyán örökítette tovább a szokást, és népes gyereksereggel karöltve tette emlékezetessé farsang farkát.
A művelődési házat körbejáró menet hangos csörömpöléssel és kántálással hívta fel magára a figyelmet, majd megérkeztek az udvaron felállított, rögtönzött máglyához. A szalmával kitömött báb gyorsan lángra lobbant, és alig néhány perc alatt a tűz martalékává vált. Az ünneplők ráadásként papírcetliket dobáltak a parázsba, melyre azokat az őket foglalkoztató bajokat, bánatokat írták fel, amelyektől meg szeretnének szabadulni.
A kipirult farsangolókat a könyvtár aulájában az elmaradhatatlan szalagos fánkkal vendégelték meg, majd a kézműveskedésre hívták őket. Az emeleti részen a gyerekek kopogtatót, álarcot, mókás csipeszt és farsangi dekorációt készíthettek, valamint egy vidám játékkal is tesztelhették ügyességüket.
– Nagyon örülünk neki, hogy egyre többen jönnek szülőkkel, nagyszülőkkel közösen. Régebben gyakran tapasztaltuk, hogy a szülő itt hagyta gyermekét, és csak a rendezvény végén jött vissza érte. Ez azért is fontos, mert a fiatalok nem csak hasznosan töltik ezt az időt, hanem az család is együtt van. Emellett mi is tanulunk tőlük. Gyakran mesélnek arról, hogy régen milyen hagyományok tartoztak egy-egy ünnepkörhöz, ill. hogyan lehetne átörökíteni ezeket a jövő nemzedék számára – osztotta meg pozitív tapasztalatait Balla Edit, az intézmény munkatársa.
Hozzátette, szerencsére a farsangi hagyományok egy része ma is nagy népszerűségnek örvend. Kiemelten igaz ez a jelmezekre, amelyeket óvodás és kisiskolás korban a gyerekek lelkesen öltenek magukra.
– Barbie-nak öltözöm a farsangon. Rózsaszín felsőben leszek és egy fekete streccsnadrágban, a hajamat pedig lófarokba kötjük – árulta el a hétéves Flóra, aki már ugyancsak izgatottan készült a gyakorlós farsangra.
A mókás jelmezek mellett a lurkóknál a másik telitalálatot a szalagos fánk jelentette, amiből kifelé menet már csak egyetlen darab árválkodott a tálcán.
