Babák Z
Elképesztő méretek, látványos megoldások, varázslatos építészeti megoldások. Ez jellemzi legjobban a szentesi volt Petőfi Szálló és Tóth József Színház eredetileg szecessziós stílusú épületét, melynek műemléki építészeti felújítása a napokban fejeződik be.
A kivitelezést az INTEGRÁL Építő Zrt. végzi, aminek nem ismeretlen ez az összesen mintegy ötezer négyzetméteres épület, hiszen 2017-ben a Petőfi Szálló belső terének, illetve utcai homlokzatának felújítását is a szarvasi cég végezte. Akkor arról is hírt adtunk. A mostani ütem munkálatait 2019 januárjában kezdték.
A felújítás számokban így néz ki: 1850 négyzetméter, 450 férőhely, több mint 1000 köbméter beton, 60 ezer darab cserép, csaknem 50 tonna acél, a bekerülési költség pedig eddig nettó 1,156 milliárd forint.
A kivitelezés kezdetekor az épületben az idő vasfoga (és néhány felelőtlen beruházó) következményeképpen a négy tartófalon és egy-két tartóoszlopon kívül semmi maradt meg a beltérben. A felújítási munkák úgy építészetileg, mint belsőépítészetileg mindenre kiterjedtek: felölelték az épület komplett tetőszerkezetét, a tetőhéjazat felújítását, az összes bádogos és díszműbádogos szerkezetet, a teljes belső udvari homlokzatot, a földszinti nyílászárók cseréjét, végezetül a teljes színházépítést, a színháztechnika előkészítését, az épületgépészet, elektromos hálózat, légkezelés, hűtő-fűtő rendszer, beléptetőrendszer és a vagyon- és tűzvédelem teljes egészével, egy modern színház követelményeinek megfelelően.
A belsőépítészeti koncepció teljes egészében a Komor Marcell által 1897-ben készített terveken alapult. Ennek hű visszaadása érdekében korabeli, illetve a 30-as évektől a 60-as évekig készült fotókat hívtak segítségül, amikor a belső architektúra még legalább részben megvolt.
Komor Marcell építész Lechner Ödön tanítványa, a magyar szecesszió egyik legjelentősebb képviselője volt.
Ikonikus műve volt a Szentesi Petőfi Szálloda és Vigadó épülete, amihez utólag hozzáépítettek egy színpadrészt, így a 20. században sokáig működött színházként. A 70-80-as évektől egyre elhagyatottabbá vált, fokozatosan lepusztult a tetőszerkezet, a homlokzat, az egész épület, majd szisztematikusan szétverték, átalakították, eltüntetve az eredeti Komor Marcell-féle stílusjegyeket.
“Az épület kiemelt műemléképület. A legnagyobb feladatot a modern színházi funkciók, gépészeti, elektromos és egyéb elvárások összehangolása a műemléki szempontokkal jelentette, ez nehezítette a tervezést és a kivitelezést is”, mondta Bődi Péter, az INTEGRÁL Építő Zrt. vezérigazgatója, mikor együtt meglátogattuk az épületet.
A belső részeket szinte a nulláról kellett felépíteni, mert (amint az galériánk néhány képén is látszik) csak csupasz falak voltak. Szinte csak a négy fal és egy tető állt rendelkezésre, de azt is teljes egészében át kellett építeni.
Arra a kérdésünkre, hogy mit emelne ki az épület egyébként elképesztő megoldásai közül, az INTEGRÁL vezetője így válaszolt:
„A tető egyedi magyar szecessziós jegyeket hordozó díszműbádogos kialakítása, a kupolák fedése, a homlokzati pártázatok fedése mind-mind különleges, egyedi kézi munkát igényelt, akárcsak, az eredeti tervek szerint helyreállított téglaburkolatos udvari homlokzat.”
„A belépő vendégeket mindjárt a színház előcsarnoka varázsolja el a teljesen újjáépített díszlépcsővel, egyedi gyártású kerámia díszítéseivel, szecessziós tagozataival, de talán a legkülönlegesebb a színház belső tere, melyet az egyedileg legyártott gipsz díszpáholyok foglalnak keretbe. Ezeket fényképek alapján kellett rekonstruálni, újratervezni, és egyedileg műhelyben darabonként megalkotni.”
Ha mind közül mégis ki kellene emelni valamit, akkor a színháztér szerkezeti kiépítését említeném, ahol az eredetileg alápincézetlen részeket is be kellett építeni, illetve a tetőszerkezet átalakítását, ahová az átépítés során – részben a megerősítés, részben a színházi funkciók, különböző függesztékek miatt – csaknem 50 tonna acélszerkezetet kellett beépíteni. Egy meglévő, ráadásul nem is jó állapotban levő épületet kellett utólagosan alápincézni, alászigetelni, majd alulról átépíteni a tetőszerkezetét, beszállítani és beépíteni a fent említett acélmennyiséget.
A nézőtér feletti díszes kivitelű csillára mutatva megjegyezte, hogy onnan egy kapszula segítségével a mennyezetről lehet majd egy színészt leengedni, színházi attrakcióként.
Ott jártunkkor a párhuzamos munkálatok egyik munkafázisaként már a nézőtéri parketta csiszolása zajlott. Ide mobil széksorok fognak kerülni, hogy a nézőtér nagyobb társasági eseményeknek, báloknak is helyet tudjon majd biztosítani.
A képek magukért beszélnek. Nincs az a város, ami ne irigyelné ezt az épületet Szentestől.
