Szirony Pál
A Vitéz Tersztyánszky Ödön emlékére rendezett 1933-as verseny sikere fellelkesítette a szarvasi házigazdákat, városi üggyé vált a folytatás.
Tersztyánszky Ödönt már szinte minden cikkben a város szülöttének említik, ami előző évben kezdődött, de szeretetből, büszkeségből ered, kegyes, kedves, megbocsátható tévedés, amit más lapok is átvettek.
A Vívó Szövetséggel 1934. február 4-i, vasárnapi időpontban egyeznek meg. Az előző rendezés sikere alapján most valóban eljön az olasz válogatott is.
Látszik, hogy a szervezők mindent megmozgattak. A MÁV filléres vonatokat indít Szarvasra. A vasárnap délelőttre tervezett és délutáni 5 órakor folytatódó verseny köztes idejében más programok is várják az érdeklődőket, helybelieket, turistákat egyaránt. Korcsolyaversenyt rendeznek gyermekek, ifjak, középiskolások, felnőtt hölgyek és férfiak részére a Sárkány-féle jégpályán, a Körösön több helyen van lehetőség a korcsolyásra.
Ekkor adják hírül a kondorosi lelkészválasztás eredményét is: a tízgyermekes szarvasi családban született, itt nevelkedett és érettségizett nyíregyházi segédlelkészt, id. Balczó Andrást, többszörös öttusa olimpiai- és világbajnokunk édesapját választják közel 90 %-os szavazati többséggel.
A klubelnök, dr. Kesztl Béla, nagyon megható szavakkal címlapon köszönti a bajnok Tersztyánszky Ödönt, a hazafit, a sportembert, aki így most újra itt van köztünk és természetesen a „presente” sem hiányozhat az emlékeztetőből.
Előbb a budapesti verseny a Vigadóban tervezett Vívó Akadémia zajlott le pénteken. A fővárosi lapok szerint az olaszok meg is érkeztek Renató (helytelenül Carlónak írják mindenütt) Anselmi háromszoros olimpiai csapattag vezetésével. Három olasz versenyző Giulio Gaudini, Gustavo Marzi és Vincenzo Pinton jött, az ígért két versenybíró helyett azonban csak egyet hoztak. A szervezők a magyar-osztrák női versennyel kötik össze és felváltva tervezik a női- férfi asszókat.
A szakírók nem tartják szerencsésnek a magyarok számára a 3-3-as versenyt, ezen nem lehet hibázni, illetve egy botlás már vereséget jelent. Így is lett, 5-4-re kikaptunk. Gaudini 3, Marzi és Pinton 1-1 győzelmével szemben Gerevich és Rajcsányi 2-2-t nyert, Kabos nem hozott győzelmet.
A vendégek szombaton fél egykor érkeznek a vasútállomásra. Ott az olasz himnusz éneklésével a gimnázium cserkészcsapata, a Magyar Hiszekeggyel a Gazdasági Tanintézet énekkara köszönti őket. Magyar nyelven dr. Schauer Gábor főszolgabíró, olaszul dr. Molnár János községi vezetőorvos üdvözli a vendégeket. A három magyart fűtötte a szarvasi visszavágás, amiben a rendezők és az ország vívói, szurkolói is reménykedtek.
A versenyt az 1952-ben lebontott Nyári Színkörben rendezték. Alig maradt hely a zsűrinek, versenyzőknek, gombostűt sem lehetett volna bepréselni a nézők közé.
Ha kevesebben is, de neves vendégek érkeztek, Anselmi két, Marzi egy olimpián és számtalan más versenyen volt vitéz Tersztyánszky Ödön ellenfele, akivel a versenyek után a legjobb barátok voltak. Marzi 1932-ben tőrvívásban olimpiai bajnok, ugyanezt eléri 1936-ban a két nappal korábbi budapesti Vívó Akadémia legjobbja, Gaudini is.
A fair play számtalan példáját mutatták meg a vívók a versenyeken. Egy ma is élő szemtanú, az 1926-ban született, szarvasi ügyvéd családból származó, 1944-ben Szarvason érettségizett dr. Dörnyei Sándor bibliothecarius emeritus orvostörténész, számtalan szakkönyv írója József öccsével ott szorongott a versenyen. Amikor lehetett, a többi gyermeknézővel együtt autogramot kértek a híres versenyzőktől.
”József öcsém még kisebb volt nálam. Ahogy mentünk be, az Árpád kapualjban találkoztunk a kétméteres óriás Gaudinivel. Nyújtottuk felé a papírt, a ceruzát és mondtuk, hogy ‘autógram, autógram’. Az óriás szája széles mosolyra húzódott, leguggolt öcsémhez és aláírta neki a nyújtott papírt, meg az enyémet is. Gyermekként végigszurkoltuk a versenyt, a versenyzőkre, az eredményekre most is emlékszem. Anselmire is, aki a versenyeket levezette – nagyon elegáns volt –, és édesapám barátjára, dr. Kesztre is, aki vívófelszerelésben volt ott”, mesélte.
A magyar versenyzők közül is megjelent az élgárda nagy része, neves vívókat láthatott a közönség. Reggel 9-kor már 28 vívó indult 7 fős csoportokban. Kezdődtek a meglepetések: Gönczy 5-2-re verte Gaudinit, Bercelly 5:3-ra Marzit. Mindkét olasz sérülésre, fájdalmakra hivatkozva visszalépett. De a világhírű két olasz mellett magyar vívók is estek ki: Tabajdi, Hámori, Eckl és Gönczy is.
A délutáni döntő kicsit késett, csak fél hatkor kezdődött. A zsűriben Anselmi és Piller 4-4 asszónként váltották egymást. A magyar versenyzők egymást verték, miközben, mindenki bizonyítani szeretett volna. A fiatal Pinton egy vereség mellett hat győzelemmel az élre került. A magyaroknál Gerevich, Erdélyi, Bercelly, Rajcsányi, Kovács, Kósa, Idrányi, Rastovich lett a sorrend. Szerencsére Gerevich begyűjtött még egy győzelmet és így döntőt vívott Pintonnal, de őt ezen a napon már nem lehetett legyőzni, élete legjobb formáját nyújtotta. Az olaszok nagyon boldogok voltak.
A verseny után az étteremben 150 terítékes asztal várta a versenyzőket, meghívottakat. Dr. Korossy György főispán üdvözölte a megjelenteket, majd átadta az értékes versenydíjakat. Az éjfél utáni táncvigalom hajnalig tartott, és a közös mulatásban pihentek a feszült idegek, kovácsolódtak tovább a sportbarátságok. A rendezőknek szóló bókok, dicséretek már az este folyamán többször elhangzottak. Az új szövetségi elnök véleménye is érdekes: mikor a vasútállomáson leszállt, az első pillanatban kételye támadt, hogy bizonyosan jó helyet választottak-e a versenyre? De ez már a fogadás pillanatában elszállt és a későbbiek során fokozatosan érték a meglepetések. Kiderült, alig volt még jobb rendezésen, hasonló szerető közegben. Ez nagy szó, mert ne felejtsük, mind az olasz, mind a magyar vívók Európa és a világ legjobb helyein megfordultak, versenyeztek már. Anselmi ezt megerősítve a szakmai részről is értékelte a versenyt, versenyzőket. Örült sikerüknek, hiszen nyolc magyar között tudott győzni Pinton. A kérdésre, ha a két olasz nem sérül le, ez sikerülhetett volna? Nem, válaszolta, mivel mindkettő megverte volna Pintont, jól ismerik a stílusát.
A vívás szakma sokat vitatkozott utólag is a budapesti és szarvasi szereplésen, de ez az ő ügyük.
A szarvasiak rendezőként nagyon jól szerepeltek, nagyon jó sajtóvisszhangja is volt. Vitéz Tersztyánszky Ödön olimpiai kardvívóbajnok ezredes emlékére már a második színvonalas emlékversenyt rendezték úgy, hogy eddig senki nem szervezett még ilyet.
Szirony Pál
