G.E.
A Cervinus Teátrum Kamaratermében, a Zenélünk 2022. évi utolsó előadásán a színpadon ezúttal Tatár Bianka színésznő és Gulyás Levente zeneszerző mesélt el egy történetet a szerelemről, a szeretetről. Tíz kicsi bűnjel címmel olyan dalokból állították össze műsorukat, amelynek szövegei összefűzve egy kerek történetet alkottak. Egy lány és egy fiú kapcsolatát láttuk, a kezdetektől a boldog házasságig, sőt, a házasságba is bepillantást kaptunk.
A művészházaspár érzéseket mutatott meg, a szerelem, a szeretet érzéseit. A dalok segítségével, egy színházi előadás részese lehetett a közönség, mert volt kezdete, közepe, vége a történetnek, a dalfűzésnek. A kínzó várakozás, a szerelem mámorító érzése, a féltékenység, a sértődöttség megélése, az ital mámorító hatását, de a boldogság tiszta érzését is megmutatták. Dés László és Bereményi Géza dalai egy vázat képeztek, de sok más ismert dal is elhangzott az este folyamán. Kezdetnek Presser Gábor szerzeménye az Egyszer „…Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál…”
Az este alapjait Bianka és Levente még 2015-ben alkotta meg, de a Vízi Színház színpadán valamiért elmaradt a bemutató, csak 2017-ben mutatták be. Az anyag közben kicsit átalakult, hiszen eltelt két év a kapcsolatukban is, akkor éppen esküvőjükre készültek, így más impulzusok érték őket. Ennek öt éve, így az évek egy ici-picit újra átformálták a részleteket, de a lényeg megmaradt, az őszinte, tiszta érzések a dalok szövegeiben.
2017-ben Levente így nyilatkozott. „Ez egy szerelem története, nem feltétlenül a miénk, de természetesen egy ilyen sztorinál mindenki saját magából építkezik. Azt szerettük volna, hogy mindenki megtalálja benne a párhuzamot a saját életével.” Bianka hozzáfűzte: „Amikor az ember szerelmes, annak vannak látható jelei, s néha „bűnjelei”. A műsorunkat azért kezdjük Presser Gábor Egyszer című dalával, mert a dalszöveg egyrészt őszintén beszél egy igazi kapcsolatról, másrészt a dal utolsó sorából kiderül, hogy ez csupán vágyódás valakire. Ebből indul a történet.” És igen –, úgy gondolom – ebben van a lényeg, hiszen olyan dalszövegeket választottak, amelyek érzéseket mutatnak meg, őszinte, tiszta érzéseket.
Lenyűgöző volt újra látni az előadás legújabb változatát, amely hangulatában nem változott, de érzésben, játékban sokkal szabadabb, a lélekhez mégis sokkal közelebb. Ehhez nyilván hozzátett egy picit, hogy a Kamaraterem tere kicsi, sokkal kisebb a kör a művészek és a közönség között.
Tatár Bianka és Gulyás Levente olyan felszabadultan voltak színpadon, mintha a saját szobájukba engedtek volna bepillantást, üvegfal nélkül. Őszintén, tabuk nélkül.
Amit már 2017-ben is hiányoltam, nem volt Gulyás Levente szerezte dal. (Akkor is, most is, kaptam rá magyarázatot.) Pedig a végéhez nagyon is beilleszthető lett volna Az Akácember nagy kettőse (Ilona és Boczkó dala), titkon reméltem ez benne lesz, mert ez két egymást szerető és tisztelő ember vallomása. Igaz a dal eleje egy hitvallás, de kétharmada őszinte tiszteleten alapuló szerelmi vallomás egy házaspár között. Talán kicsit emelkedettebb a dal hangulata, de…
„Az Úr veled egy új esélyt adott,
már nem vehet el a halál sem tőlem.
Bennem vagy és benned én vagyok,
a mindenség lettél nekem,
a mindenség te vagy nekem.”
Félre értés ne essék, nem kritika, hiszen számomra így is tökéletes volt az este! Örülök, hogy Dósa Zsuzsa művészeti igazgató a Zenélünk egy másik arcát is megmutatta és két alkotótársát hívta meg, akik szívvel, lélekkel egy csodálatos estét szereztek a közönségnek! Szép este volt, hatása még mindig élesen lelkemben él!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
