Newjság
„Senki nem tud úgy szeretni, ahogy az Úr szeret.” – napsütés, felszabadultság, és mégis valami fojtó lélek-készület, valami felemelő-szomorú, valami vidám…, valami készül ezen az alkalmon. A padsorok halkan telnek meg, a gyóntatófülke fénye kialszik, a lélekharang kíséretében az iskola zászlója, a feszület, és a ministránsok sorával megérkezik az atya, akit mindenki tekintete szeretettel követ. A szeretet minden pillanatban tapintható. Kezdetét veszi a szentmise.
Te Deum – hálaadó, tanévzáró iskolai szentmiséjét tartotta 2023. június 12-én a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda a Szent Klára Római Katolikus Plébánia Templomban, a misét celebrált Ft. Dr. Kiss Imre esperes atya, főiskolai tanár, a Gyakorlóintézmény lelki vezetője.
A tanévzáró iskolai szentmisén a Gyakorlóintézmény közössége hálát adott az elmúlt tanév eredményeiért, élményeiért, azokért a szép-meghitt pillanatokért, amit együtt, egymásba kapaszkodva, hitben élhetett meg az intézmény polgársága.
„A mise véget ért, menjetek békével!” – a zászló kivonul, mögötte az atya… Senki és semmi nem mozdul. A levegő sem… Pillanatba sűrűsödő érzelemhullámok, felerősödött szívdobbanások, visszafojtott lélegzet. Egy pillanatra megáll az idő.
„Utazó: Milyen időnk lesz ma?
Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.
Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?
Juhász: Miután rájöttem, Uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.
A boldogságunk, vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.” – idézte A.de Mello-t Bíró Gyula, a Gyakorlóintézmény igazgatója.
Valakit kaptunk, és valakit most elengedünk…, mert mindenütt a Földön vágynak a boldogság, a szeretet után – folytatta. Imre atya személyében egy olyan „több, mint papot” kaptunk-nyertünk, aki a szeretet hírnökeként érkezett Szarvasra, a Gyakorlóintézménybe…, és a szeretet tovább vivőjeként távozik, most Rómába. Egy szeretetközösség, mint maga a Gyakorló is vidám-szomorúsággal engedi útjára a távozót. Ahogy az intézményvezető fogalmazott: boldog vagyok, hogy vagy, hogy voltál nekünk… Könnyekbe fúló szavak. Hangtalan szavak. Ének csendül…
Közel háromszáz kisebb és nagyobb hangocska, kiárasztva a szeretetet, a megállt időbe énekli, hogy a szeretet nem fogy el sosem, a szeretet megtalál, bárhol is legyél, és ehhez más sem kell, mint kinyitni a szívedet, bízni Istenben, és bízni abban, hogy megváltozhat az életed, s mindez csak úgy, ahogy nem is képzeled. – csendült fel a szeretet Himnusza. „Mert a szeretet mindennél többet ér.”
Könnyekbe fúló dallamok, és a templom szokott csendjét megtörő több perces taps, ami útra bocsájt, ami emlékké változik, lélek-összerezdülésként emlékeztetve arra a mindenkori kapocsra, ami közöttünk, és Imre atya között egy életre szóló szál, egy életre szóló szeretet-találkozás. Innen már nincsenek szavak, csak ölelések, és könnyek vannak.
Napsütés, csendes-felszabadultság, a készület, a visszafojtottság átváltott egy ajándékká, olyan ajándékká, amit piciny lelkek nagy szeretettel formáztak, és dalban mondtak el.
Drága Imre atya! A Gyakorló családja mindig hazavár!
Sz.Zs.
