A Békés vármegyei I. osztály 13. fordulójában Az Orosháza meglepetésre megverte a listavezető Békéscsabai Előre II-t, így a dobogó sorrendje nem változott.
A Szarvasi FC 1905 a Szeghalmi FC-t fogadta szombat délután. A vendégek Darányi Dávid második percben szerzett találatával vezetéshez jutottak, amin az első játékrészben a hazai csapat nem tudott változtatni. Az 51. percben egy belépőjét követően Nemcov Márk játékvezető az öltözőbe küldte a gólszerzőt.
Hét perc múlva Kerekes Sándor, aki lehet, hogy lekési az edzések kezdési időpontját, olykor egy fél órával benézi a bajnoki mérkőzés kezdetét, de ezek mind feledésbe merülnek, amikor a góljaira pontban odaér. Ő egyenlített az 58. percben. Ez önbizalmat adott a csapattársaknak, Barna Viktor 66., Pilán Márkó 69., Simon Róbert 74. és Furár Róbert 85. percben szerzett góljainak köszönhetően 5-1-nél állt meg az eredményjelző.
“Jó érzés ilyenkor edzőnek lenni, amikor 1-0 vesztésre áll a csapat és a szünetben azt érzed, hogy a van bennük erő”, fogalmazott a szünetben meglehetősen gondterhelt arccal az öltözőbe robogó Somogyi János a mérkőzést követően. Lehet, hogy a kiállítás is könnyített a szünetben kicsit átalakított felállásban pályára lépő hazai csapaton, de Klimaj Zoltán meglátása szerint “nagyon igazságtalan lett volna, ha ezt a meccset elbukjuk”. Ha kontrából bekaptak volna még egyet, abból nem biztos, hogy vissza tudtak volna jönni, tette hozzá a Szarvasi FC 1905 edzője.
De nem így történt. Tény, hogy második félidő hatodik percében jókor jött a kiállítás, ami jó példa mindkét fél számára, hogy az egy felelőtlen belépő következményeként olykor mennyire meg tudja változtatni egy mérkőzés végkimenetelét, vonta le a tanulságot edzőtársa, Klimaj Zoltán.
Somogyi Janó két játékosát emelte ki összefoglalójában: Simon Robi és Furár Robi hosszú hetek óta olyan teljesítményt nyújtanak, amivel vállukra veszik a csapatot. Azt gondolom, hogy a másik tizenöt játékos jó teljesítménye mellett ők az alapjai ennek a jó sorozatnak. Nem egy, nem kettő, hanem sokadik héten gólokat rúgnak, mezőnymunkájukkal védekezésben és támadásban is nagyon sokat hozzá tesznek a csapat játékához. Furárról szólva elmondta, míg Endrefalvi Erik sérült volt, csatár poszton játszott, rúgott három gólt, majd visszatért a középpályára, ahonnan gólpasszokat adott. Most, hogy kicsit még hátrébb játszik, még így is gólokat rúg. Ha a megyeegyben lenne olyan statisztika, mint a nagyoknál, akkor Furár neve mellett a labdaszerzés rovatban állna nyolc strigula.
Az utolsó hazai mérkőzésen a szurkolókat emelte ki Klimaj Zoli, kijöttek, akkor is biztattak, amikor eggyel égtünk. Ők is érezték, hogy ott vagyunk, nem úgy vezetett az ellenfél, hogy nem csinálunk semmit.
Az őszi szezon zárásáról így vélekedik az edzőpáros: Még kell nyerni egy meccset Kondoroson és egyet Füzesgyarmaton, akkor elmondhatjuk, hogy a végére összerázódott a mezőny.
Szarvasi FC 1905 – Szeghalmi FC 5–1 (0–1)
Szarvas, 150 néző. Vezette: Nemczov Márk.
Szarvas: Selmeczi-Tóth – Endrefalvi, Zima, Máté, Furár, Magyar (Styecz M.), Takács J., Barna (Bátori), Simon R., Pilán M., Hanea (Kerekes). Edző: Klimaj Zoltán, Somogyi János.
Szeghalom: Oláh Z. – Bakk, Kiss T. (Borúzs P.), Kepenyes (Kiss L.), Hajdú, Oláh A., Darányi, Szász, Gedó, Zsilák, Vágási. Edző: Oláh Ferenc.
Gólszerző: Kerekes (58.), Barna (66.), Pilán M. (68.), Simon R. (74.), Furár (86.), ill. Darányi (2.). Kiállítva: Darányi (49. – második sárga lap).
Klimaj Zoltán: – Jó érzés olyankor edzőnek lenni, amikor hátrányban is érzed a csapatodban az erőt arra, hogy a második félidőben képes megfordítani a mérkőzést. Külön köszönjük, hogy a szurkolóink az egész mérkőzésen, illetve szezonban mellettünk állnak és buzdítják a fiúkat.
Oláh Ferenc: – A kiállítás teljesen megváltoztatta a játék képét, de azért öt gólt akkor sem kellett volna kapni. A piros lapig nemhogy felvettük a versenyt a jó képességű Szarvassal, hanem jobban is játszottunk, ült a taktikánk. Sajnos a szűk keretünk miatt bele sem tudtam „nyúlni” a mérkőzésbe, ez is közrejátszott a vereségben, hiszen többen elfáradtak a plusz terhelésben.
Rohony Gábor
Fotó: Babák Zoltán