Megemlékezés a doni áttörés 82. évfordulóján

Szenes János, a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány kuratóriumának elnöke köszöntötte azokat a szarvasiakat, akik  szombat délután elmentek megemlékezni a 82 éve januárt 12-én történt doni áttörés áldozataira.

Az esemény szónoka ezúttal dr. Demeter László a kuratórium tagja, amatőr helytörténész volt. Emlékező beszédét Bibliából Ézsaiás próféta könyvéből vett “kétezer éves igazsággal” kezdte: “Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.” De a halandó ember nem tanul, ma is menetel a csizma, vér áztatja a köpenyt, és a tűz martaléka lesz, tette hozzá Demeter László.

Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című írásának Kései sirató fejezetéből olvasott egy részletet, amiben a szerző leírja, hogy akkor szégyenteljes eseményként tekintettek a Donnál 82 éve történtekre. Agyonhallgatta az akkori magyar sajtó, meg sem gyászolták az azt az akkor 150 ezerre becsült áldozatot, akik nem tértek vissza a frontról.

“Pedig ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni”, zárta az idézetet Szarvas korábbi polgármestere.

Nemcsak azokat kell siratni, akik ott maradtak, hanem azokat is, akik hazajöttek, tette hozzá. Megemlítette Gémes Laci bácsit, Kmotricza Gyurka bácsit Ezüstszőlőből, akik a mostani 70-80 évesek generációjának el tudták mondani az akkor ott velük történteket. Ő 1991-ben még meg tudta hallgatni Kepenyes Pált is, amikor felajánlotta a városnak az általa a doni hősök emlékére készített alkotását, aminek az “Amikor a lélek elhagyja a testet” címet adta.

“Rekviemre gyűltünk össze, mi, 70 évesek, az utolsó generáció. Mondjuk el, mit hallottunk a rokonainktól.”

“Megkerülhetetlen napjaink szomorú aktualitása, rángatták az orosz medve bajszát, a turul szobor Munkácson porba hullt, magyar gyerek nem tanulhat magyarul, nem énekelhet és nem imádkozhat magyarul, véres kéz üt a segítő kezekre, mondom nektek, megint az oroszok fognak győzni” zárta beszédét Szarvas korábbi polgármestere.

A történelmi egyházak nevében Lázár Zsolt evangélikus esperes szolgálatát követően a koszorúk és a mécsesek elhelyezése zárta.