Másnap reggel mindenki szaladt, hogy felcsatolhassa a léceit. A gyakorlott síelők a felvonóhoz sorakoztak, a többiek pedig az újonnan kialakított tanulópályához mentek. Itt Medvegyné Gaál Lizi néni és az anyukája, Ida néni tanította őket a síelés alapjaira. Kedden este „Ki mit tud?”-ot rendeztünk. A szereplő gyerekek változatos műsorszámokat adtak elő. Szerdán beutazhattunk a faluba, ahol megnéztük a katolikus templomot, egy magánháznál borvizet ihattunk. A csomafalvai piacon helyi termékeket vettünk: házi sajtot, havasi mézet, aszalt szilvát, áfonyalekvárt.
Február 20-án, reggel 7 órakor gördült ki a sítáborosokat szállító busz a Benka iskola elől. A hosszú utat próbáltuk olvasással, kártyázással, filmnézéssel eltölteni. A közel 500 km-es utunk fél 7-kor ért véget, amikor a Veres-virág panzió fényeit megláttuk. Elfoglaltuk a szobáinkat, megvacsoráztunk, majd elmentünk aludni.
Másnap reggel mindenki szaladt, hogy felcsatolhassa a léceit. A gyakorlott síelők a felvonóhoz sorakoztak, a többiek pedig az újonnan kialakított tanulópályához mentek. Itt Medvegyné Gaál Lizi néni és az anyukája, Ida néni tanította őket a síelés alapjaira. Kedden este „Ki mit tud?”-ot rendeztünk. A szereplő gyerekek változatos műsorszámokat adtak elő. Szerdán beutazhattunk a faluba, ahol megnéztük a katolikus templomot, egy magánháznál borvizet ihattunk. A csomafalvai piacon helyi termékeket vettünk: házi sajtot, havasi mézet, aszalt szilvát, áfonyalekvárt.
Csütörtökön délután Borszékre indultunk, útba ejtettük a Lázár kastélyt, amelynek a kilátójáról csodás panoráma nyílt az alant elterülő tájra. Borszékre, az ország egyik leghidegebb városába kanyargós hegyi utakon vezetett az út. Az ottani 12 gyógyvizes forrásból néhánynak a vizét meg is kóstoltuk. Szomorúan láttuk, hogy az egykor hangulatos fürdőváros régi villái milyen romos állapotban vannak, szebbnél szebb épületek válnak az enyészet martalékává. Néhányan elmentek megnézni az új sípályákat, itt a villákkal ellentétben európai színvonal volt tapasztalható.
Másnap reggel többen elmentek Bucsin-tetőre, ahol motorszánozásra volt lehetőség.
Mivel a két félnapos kirándulást leszámítva, állandóan síeltünk, gyakorlottan vártuk a pénteki szlalom versenyt, amin minden tanuló szépen teljesített.
Péntek délután sokan kipróbáltuk az új, felvonós, zárt szánkópályát. A nagy kerek gumikkal élvezetes volt a lecsúszás. A jól síelők próbálkozhattak a nehezebb pályaszakaszokon is. Este, vacsora után megkaptuk a sídiplomáinkat és együtt énekeltünk Lázár Zsolt bácsival.
Szombat reggel bánatosan integettünk vendéglátóinknak a buszból, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy jövőre újra eljövünk Erdélybe síelni.
Köszönjük szépen Buzás Misi bácsinak, hogy idén is megszervezte a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda sítáborát.
Hodálik Hanna Éva és Kugyela Hanna Kata, a sítábor résztvevői