Hagyományos száraztészta-készítő tanfolyamot indított a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat a Szlovák Tájházban. Urbancsokné Pljesovszki Ildikó kérdésünkre lemondta, hogy péntekenként tartanák a foglalkozásokat néhány héten keresztül. Az első alkalommal a csigatészta, a brodóca került az asztalra.
A csigatészta a lakodalmak kedvenc levestésztája. A nem is olyan rég múlt időkben az volt a szokás, hogy a házasulandó menyecske családja, szülei, keresztszülei, nagyszülei, ill. a szomszédok saját maguk sodorták a tésztát a levesbe. Nem volt ez kis munka, tekintettel arra, hogy egy-egy alkalomra 10 kilónyi is kellet, és akkor még nem beszéltünk arról, mikor két-három napos lakodalmak is voltak.
Az alapanyagot Skorka Zsuzsanna gyúrta nagy gonddal, majd apró kockákra vágta. Mindezt szemüveg nélkül. Az alapanyag innen a kivont pálcával, üresjáratban várakozó asszony- és lánykezek elé került, akik Zsuzsa néni testvére, Galáth Andrásné segítségével igyekeztek megformázni azt. A pálca rézből, vagy volt ahol kerékpárküllőből készült. Viccelődtek is az asszonyok, hogy már tudják, miért volt nyolcas a biciklijük kerekében. A tésztát egy kis praktikus eszköz segítségével tekerték fel a pálcára. Ez a régi szövőszékek eltört bordáiból készült. Ezzel adták meg a cső alakú tésztának a jellegzetes “csigás” felületét.
Az esemény jó hangulatban zajlott, és tekintettel arra, hogy nők végezték a munkát, nem csendben. A következő alkalommal a sifli titkai kerülnek a terítékre, majd a haluska, végül a rezanca, azaz a cérnametélt zárja a sorozatot a Szlovák Tájházban, ha addig el nem adják azt, vagy engedve a természet nyomásának, össze nem dől addig. De ez megér még majd egy külön misét.
