A XVI. Szilvanapok verőfényes napsütés mellett a Cimbalibanddel búcsúzott a közönségtől. Míg a vasárnap termésáldással kezdődött az Evangélikus Ótemplomban, addig a ligetben gyermekprogramok sűrű sora, valamint felnőtteknek szóló zenei programok zajlottak. Mótyán Tibor és népi zenekara után Koós János és Dékány Sarolta lépett a kettes köröndön felállított fesztiválsátor színpadára. Természetesen a sátor és a környéke sűrűn megtelt. Még a padsorok között levő üres tereket is emberek töltöttek meg, nem törődve a mögöttük már korábban helyet foglalókkal. Koós Jánost mindenki látni és hallani akarta, kerüljön az akár egy kisebb civakodásba is. Jelen sorok írója egy névnapi ebédre sietve teljesítette Koós János azon kívánságát, hogy “mondjátok meg Máriának, szeretem!”, így sajnos Dékány Saroltát nem látta színpadon.
A nap végére a Cimbaliband maradt. Unger Balázs és csapata alig vonzott kevesebb nézőt, mint az előttük fellépő a nagynevű előadók. Valaki fel is tette a kérdést, hogy miért a végére maradnak a legjobbak, de minden viszonylagos. A szervezők az idén nagyon erős programsorozatot állítottak össze. Az egyedüli vékonysága a dolognak a szombati idő volt. A vasárnapi forgatagot látva, sajnos nyilvánvaló, hogy bár rengetegen voltak szombaton, sokan maradtak otthon. De az is lehet, hogy az MTI híre alapján a Víziszínpadon várták a programokat, ami sajnos nem vicc. Szombaton a Víziszínpadon áthaladva egy tanácstalanul ácsorgó csoport beszélgetéséből csak ennyit csíptünk el: na itt sincs semmi. Útba igazítottuk őket, de sajnos nem érdeklődtük meg, honnan vették a téves információt. Szerencsére jövőre már eltéveszthetetlen helyszínen, a Tessedik Sámuel Múzeum előtti téren lesz. Probléma megoldva.
