A Csabacsűdi Száztagú Citerazenekar öt tagja kezdte az Aranykor Nyugdíjas Egyesület idei nőnapját, amit a szokásoknak megfelelően a Vasipari éttermében tartottak. Viccesen Major József nevezte száztagúnak a citerásokat, megalapozva ezzel a jó hangulatot.
Az ünnepi köszöntőt Tusjak János elnök helyett ezúttal Gombkötő Sándor mondta, aki bevallotta, benne mindig a nők tartották a lelket. Virágot nem hozott, de még a beszédében is tartózkodott a szóvirágoktól, amiben köszöntötte a szépkorú fiatalokat, akiknek már csak magas szárú cipőben nem fáj a lábuk, akik magányosan, álmatlanul forgolódnak éjszakánként és többek között azokat, akiknek aznap sem hozta a postás a nyugdíjukat, tartásdíjukat.
Dankó Béla úgy gondolta, Sanyi bácsi köszöntőjéhez nem tud hozzátenni, és csak nagyon röviden üdvözölte az asztaloknál ülőket, ezzel nehéz helyzetbe hozva az utána szót kapó Babák Mihályt. Városunk első embere elmondta, nem illik a főnöknél többet beszélni, de miután nem tudta két szóban összefoglalni mondandóját, életében immár másodszor, felrúgta a protokollt és hosszabban szólt. Lányok, mi szeretünk titeket, ti imádjatok bennünket – fejezte be köszöntőjét polgármesterünk.
Őt Földesi Zoltán képviselte, aki elárulta, nem szereti a női nemet. A teremben megfagyott a levegő, de szerencsére nem egy alkalomhoz nem illő coming out jött, hanem az, hogy ő a női igent szereti, és itt nem a választásokra gondolt. Felszabadult nevetés tört ki a hallgatóságból.
A beszédek után a hölgyek ezúttal is szegfűt kaptak az Aranykor férfiaitól, ill. csokikat Dankó Bélától és Babák Mihálytól, majd a programban meghirdetett uzsonna következett.
